Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

I. Tanulmányok - Herczeg Etelka: A fővárosi alkalmazottak betegbiztosítása és a Segítőalap története 1885-1949

Betegség esetére biztosítottak járulékdija 1907-ben hetenként Alkalmazotti rész fejében levonandó: I.oszt. 18 éven aluli alkalmazottak (tanoncok) II. oszt. nó'k keresetre való tekintet nélkül III. oszt. férfiak 3 K napi keresetig IV. oszt. férfiak 3 K napi kereseten felül 23 f 44 f 65 f 86 f 11.5 f 22 f 32.5 f 43 f (A tört filléreket kerekítve vonták le.)

26 1908-ban a főváros munkaadói járuléka 80.388 K-ra emelkedett. Az 1907: XrX.tc. elrendelte, hogy minden biztositottról egyéni bejelentőlapot kell kiállítani és azt benyújtani a Budapesti Kerületi Munkás pénzt árnak. Ugyancsak be kellett mutatni a pénztárnak a biztosítottak két hiteles példányban készült fizetési lajstromát. A fó'városi tanács 1908. jul. 16-án a biztosításra kötelezettek nyilvántartására és az azzal kapcsolatos adminisztratív teendó'k ellátására, a járulékok kiszámítására külön hivatalt szervezett Központi Munkásnyilvántartó Hivatal néven.

27 A hivatal vezetését a pénzügyi és gazdasági ügyosztályra bizta. A Központi Munkás nyilvántartó Hivatal látta el a fó'város alkalmazásában álló és az 1907:XIX.tc. alapján betegbiztosításra kötelezettek, majd 1918-tól a tanács 106.274/1918-XVI. sz. rendelete alapján munkakeresményük összegére való tekintet nélkül a munkások, segédek, tanoncok, gyakornokok, szolgák, ideiglenes altisztek, takaritónó'k, ideiglenes dajkák és cselédek, amennyiben" fizetésüket betegségük esetén 20 héten át nem kapják, a helyettes és óradíjas tanszemélyzet, a havidíjas, napidíjas hivatalnokok, művezetők, az ideiglenesen, kisegítőképpen vagy átmenetileg bármily rövid időre alkalmazást nyert alkalmazottak betegbiztositókba való bejelentését (Budapesti Kerületi Munkáspénztár, 1929. jan. 1-től OTI és MABI). Működését később a fővárosi számvevőség keretén belül, majd 1929-től a polgármester 7328/1929.1.sz. rendelete alapján a Székesfővárosi Alkalmazottak Segitőalapja mellé beosztottan, egészen 1948-ig, a betegbiztosítás átszervezéséig folytatta.

28 Budapest székesfőváros törvényhatósága 1897. jún. 16-án tartott közgyűlésén tárgyalta a fővárosnál alkalmazott állandó napszámosok baleset elleni biztosítását. Ennek eredményeképpen a közgyűlés a biztosítandó munkásokat foglalkozásuk szerint 4 csoportba osztotta és biztosítási dijukat 200-1000 frt-ig terjedő összegben állapította meg. 29 1 8 97. dec. 29-én tartott közgyűlés a fővárosi munkások biztosítására benyújtott ajánlatok közül a Hazai Altalános Biztosító Társaság ajánlatát fogadta el, amely ajánlat szerint a társaság az évi 750 000 frt biztosított összeg meghatározott százalékát fizeti balesetbiztosításként.

30 1898-ban a főváros a Nemzeti Baleset-Biztositó Részvény-Társ as ággal kötött szerződést. A fővárosnak a Nemzeti Baleset-Biztositó Részvény-Társasággal évenként kötött szerződése az 1907 :XIX. tc. életbelépésével szűnt meg. Az idézett törvény alapján a betegbiztosítási kötelezettség alá eső foglalkozási ágakban dolgozó minden egyén baleseti biztosításra kötelezett, ha évi keresete a 2400 K-t nem haladja meg. Nem biztosithatók a nyugdíjjogosultsággal rendelkező foglalkozási körbe tartozók. A balesetbiztosítási járulék fizetése teljes egészében a munkaadót terhelte. 1907. jul. 1-től a főváros a Budapesti Kerületi Munkásbetegsegélyző Pénztárnak köteles volt bejelenteni baleseti biztosításra kötelezett alkalmazottait. A biztosított alkalmazott teljes munkaképtelenség esetén évi munkakeresményének, ami nem lehetett több 2400 K-nál 60%-át kapta járadék címén, vagy a munkaképtelenség arányában. Ha a biztosított baleset kö-