Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

I. Tanulmányok - Herczeg Etelka: A fővárosi alkalmazottak betegbiztosítása és a Segítőalap története 1885-1949

vetkeztében meghalt, özvegye évi keresményének 20%-át, árvái fejenként 15%-át kapták, a teljesen árván maradt gyermek pedig 30%-ot kapott.

31 A betegbiztositás körébe nem vont fővárosi alkalmazottak betegsegélyezéséró'l hosszú ideig nem történt semmiféle gondoskodás. Csak azok az alkalmazottak részesültek betegségük esetén némi segélyben, akik az 1885-ben létrehívott Fővárosi Alkalmazottak Segélyalapjának tagjai voltak. A segélyezés mértéke azonban számottevő nem volt, mert a Fővárosi Alkalmazottak Segélyalapja fennállásának első 3 évtizedében csaknem kizárólag kölcsönök folyósításával foglalkozott. A Segélyalap vagyona 1896. év végén, vagyis működésének 10. esztendejében 45 477 frt, amiből kölcsön kintlevőség 18 446 frt volt. Az ezt követő 10. esztendőben, 1906-ban a Segélyalap a saját bevételéből már nem tudta kielégíteni az igényeket, ezért 100 000 K hitelt kért a fővárosi nyugdijalapból. A kölcsön igénybevételét a belügyminiszter engedélyezte. 1907-ben kölcsön nyújtására a Segélyalapnak 7 000-8 000 K állt rendelkezésére. 1908. febr. 11-én már újabb 100 000 K kölcsönt kért a Segélyalap. Kérésére a belügyminiszter az újabb kölcsön felvételét is jóváhagyta. 1910. év végéig felvett kölcsönökből a Segélyalap 135 714 K-át törlesztett, amikor is újabb 100 000 K felvételére kapott a közgyűlés hozzájárulása és a belügyminiszter jóváhagyása mellett engedélyt. Ezt követői eg szinte évente kért és kapott, az 1916-tól Székesfővárosi Alkalmazottak Segítő Alapja nevet viselő segélyalap kölcsönt egészen 1928-ig. A kölcsönvett összegek nagysága a gazdasági helyzetnek megfelelően változott. A kölcsön öszszege 1923-ban 5 000 000 K, 1926-ban 600 000 000 K, mig 1927-ben 48 000 P volt. Az 1906-1927 évek közti időben a hitelnyújtók a főváros és a Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetsége (továbbiakban: FANSZ) voltak. A főváros a hitelt a nyugdijalapból, valamint a költségvetési keretéből nyújtotta.

32 A kölcsönök igénybevételét a főváros törvényhatósági közgyűlése szabályozta. 1916-ban a 406. számú szabályrendelet 10-14. §-ai szerint dologi és személyi hitel a hivatalfőnök javaslata alapján adható. A személyi hitel és a biztosítási járulék összegét az alkalmazott állása, kora és egészségi állapota szerint határozták meg. A háború okozta nehéz helyzet miatt a fővárosi alkalmazottak részéről meginduló nagyarányú kölcsön igénybevétel szükségessé tette a kölcsönfelvétel korlátozását. 1916-ban egy polgármesteri rendelet kimondotta, hogy "az alkalmazottak, amennyiben már kölcsönük van, ezt legfeljebb egy Ízben újíthatják meg, vagyis újabb kölcsön a régebbi, egyszer már megújított kölcsön letörlesztése, illetőleg a törlesztési határidő letelte előtt nem engedélyezhető."

33 1918-ban a polgármester a szabályrendelet 10-14. §-alt "további intézkedésig, de legalább is a háború végéig" hatályon kivül helyezte.

34 A polgármester 1923-1924-ben kiadott rendeletei értelmében a "segitőalapi kölcsön összege nem lehet magasabb, mint az alkalmazottak aranykoronában megállapított alapfizetésének a fele."

35 1914-ben felmerült az a kívánság, hogy a segélyalap a hiteligénylések és segélykérelmek kielégítésén kivül az alkalmazottak közegészségügyi érdekeit is szolgálja. Ekkor merült fel szanatórium és üdülőtelep létesítésének terve. Ennek megvalósítására egyetlen mód kínálkozott, mégpedig olyan intézkedés, mely a terv megvalósításához az alkalmazottak anyagi hozzájárulását biztosítja. A terv megvalósítását a világháború elhalasztotta. A székesfővárosi alkalmazottak ugyanis törzsfizetésük 1%-át a hadba vonult vagy elesett katonák hozzátartozóinak segélyezésére ajánlották fel. Ezt az 1%-ot csak a be nem vonult alkalmazottak fizették. A székesfővárosi tisztviselők betegség esetére való biztosítására a tanács 1914. aug. 1-i hatállyal, 3 évi időtartamra, évenként 1000 betegnapra szerződő