Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)
III. Dokumentumok és visszaemlékezések - Fischer József visszaemlékezéséből
gyon lejáratta magát. A parlament előtt október 23-án, annak én is tanúja voltam, lehurrogták, nem akarták meghallgatni. Nagy Imre azt kérdezte: ki van más a Parasztpárt részéről? Van Keresztury Dezső, Farkas Ferenc és Bibó István 33 . Ki ez a Bibó? - kérdezték, mert ott senki sem ismerte. így aztán elmondtam, hogy a Közmunkatanácsba volt delegálva, a Belügyminisztériumból, 1945-ben. Ott ismerkedtem meg vele, és 1945 végén egy nagyon érdekes tanulmánya jelent meg, ami nagy feltűnést keltett. 34 Államtudományi doktor, Szegeden volt egyetemi tanár. Úgyhogy aztán másnap értesültünk, hogy mivel Keresztury nem vállalta, tehát Farkas Ferenc és Bibó lettek a kormány tagjai. Ezek csak államminiszterek voltak, tárcák nem lettek kiosztva. Egyedül a külügy, és a miniszterelnökség, mindkettőt Nagy Imre látta el. Na, még az is fölmerült, hogy ki lesz a hadügyminiszter. Amire azt mondtam, hát a Maiéter. 35 Azt olyan nimbusz veszi körül azóta, hogy ott a laktanyában nem került sor vérontásra. Maiétert nem ismertem személyesen. Hogy mi történt november 3-án, 4-én, 5-én velem, ez megint kalkuláció kérdése volt. En tisztában voltam azzal, hogy még egyszer nem lehet megcsinálni, ami 49-től történt a szocdem párttal. Tehát akivel találkoztam az utcán, mindenkinek azt mondtam, hogy menjetek haza. Mi semmi olyant nem tettünk, ami törvénybe ütközhetett volna. Mi a miniszterelnök jóváhagyásával alakultunk meg. Tehát egész egyszerűen hazamentünk és nem történt semmi. Egyszer behívtak egy beszélgetésre a Fő utcába 1957 közepén és Bibóval kapcsolatban tettek föl kérdéseket. Mutattak egy ívet, amit ő ott bent a parlamentben szerkesztett és elküldte a követségeknek. Mondom, ezt én nem láttam. De volt a kezemben egy elaborátum, amit tárgyalási alapnak nagyon jónak tartottam. De az 6 oldalas volt. Ezt a' röpiratnak nevezhető iratot, ezt nem láttam. De egyébként a BUVÁTI ba én rendszeresen bejártam dolgozni. Egész idő alatt. (...) Jegyzetek 1 Büchler József (1886-1958) nyomdász, politikus, 1918-19-ben az MSZDP egyik titkára, 192227 között szintén. 1928-tól az MSZDP fővárosi törvényhatósági frakciójának vezetője, a felszabadulás után a Nemzeti Bank elnöke. 1950-5 5-ben koholt vádak alapján börtönben volt. 2 Vadnay Dezső (1897-1977) újságíró, ifjúsági színműíró. 3 Haraszti Sándor (1897-1982) kommunista újságíró, résztvett 1919-ben a Vörös Hadsereg harcaiban, majd emigrációban élt. 1929-ben kapcsolódott be a KMP tevékenységébe, több ízben börtönbüntetésre ítélték. A felszabadulás után a Szabadság c. lap szerkesztője, 1951 -54 között koholt vádak alapján elítélték és börtönben volt. 1956. nov. 2-án a Népszabadság szerkesztője, 1958-60 között ismét börtönbüntetést szenvedett. 4 Hatvány Lajos (1880-1961) író, kritikus, irodalomtörténész. Gazdag gyáros családból származott, résztvett a Nyugat c. folyóirat alapításában, Ady Endre barátja volt. 1918-ban a Nemzeti Tanács tagja. 1919-1927 és 1938-47 között nyugat-európai emigrációban élt. 5 Péter Gábor (1906-) szabósegéd, 1931-től az illegális KMP tagja. 1945 után a politikai rendészeti osztály helyettes vezetője, majd altábornagyi rangban az ÁVH vezetője. 1953 januárjában letartóztatták, életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték, 1960-ban szabadult. Könyvtárosként dolgozott. Donath Ferenc (1913-) jogász, 1932-ben kapcsolódott be a kommunista diákmozgalomba, vezető szerepet játszott a Márciusi Front megalakításában. A felszabadulás után az MKP (MDP) KV tagja, 1951-ben koholt vádak alapján letartóztatták, 1954-ben rehabilitálták. 1956. okt. 24-én az MDP KV tagjává és titkárává választották. Megválasztását nem fogadta el, de okt. 26-27-én részt vett a KV ülésein. 1957-60 között börtönben volt, szabadulása óta tudományos tevékenységet folytat. 6 Losonczy Géza (1917-1957) újságíró, politikus. A Márciusi Front egyik vezetője, a Tovább c. lap szerkesztője. 1939-től a KMP tagja. A felszabadulás után a Szabad Nép főmunkatársa, 1949-51 között népművelési államtitkár. 1951-ben koholt vádak alapján letartóztatták, 1954-ben szabadult és a Magyar Nemzet szerkesztője lett. 1956. okt. 30-tól államminiszter Nagy Imre kormányában. Börtönben halt meg.
