Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Ujlaki Péter: Az SZDP Községi Frakciójának akcióprogramjai és tevékenysége 1945. március - július

a fővárosi alkalmazottakat tömörítő VAOSZ (Városi Alkalmazottak Országos Szervezete) főtitkára volt.) 5. A pártközi konferencia márc. 14-én ülésezett. Az ülésen a dokumentumban foglaltakon kívül dön­tést hoztak a Törvényhatósági Bizottság koalíciós alapon megválasztandó tisztségviselőiről is. Esze­rint a TB elnökének Szakasits Árpádot (SZDP), alelnökökké Gerő Ernőt (MKP) és Cseh-Szom­bathy Lászlót (FKgP), jegyzőkké pedig Borbély Mihályt (MPP) és a PDP egy később delegálandó tagját jelölték. (A máj. 16-án összeült TB alakuló ülésén azután Gerő Ernő helyett Rajk László lett az egyik alelnök, míg a PDP-ből Tábori János lett jegyzőként delegálva.) 6. A Frakció összetételének változásait — főleg 1945. nyaráig - csak valószínűsíteni lehet, mert a vonatkozó dokumentumok nem adnak biztos választ, sok bennük az átfedés, pontatlanság. Az vi­szont bizonyos, hogy a márc. 20-i névsorhoz képest az ápr. 17-i ülésen 8 új tag (Bártfai (Barle) Károly, Rotkel Arnold, Vince Pál, Lelkes István, Lakatos Ernő, dr. Hegyi Zsigmond, Kanizsa József és Kisbán Jenő) is részt vett, ápr. 24-én pedig behívták dr. Szakasits Györgyöt. Ez azonban még mindig nem jelenti azt, hogy a Frakció kibővült — az egye pártok kerete ugyanis a TB-ben változatlan maradt. Nagyobb a valószínűsége annak, hogy nevezettek mint a távollevők helyet­tesei vettek részt az ülésen. Erre utal, hogy közülük mindössze Lakatos, Hegyi, Kisbán és Szaka­sits lettek a Frakció rendes tagjai és ők is csak később. 7. A Szociáldemokrata Párt Szervezeti Szabályzata 21.,22., 26.,27.,53.,96.,97., 104., 105., 108. és 109.§ Bp. 1945. 8. MSZMP KB Párttörténeti Intézete Archívuma (atovábbiakban PI Arch.) 283. f. 9/11. o.e. 9. Büchler József: A községpolitikáról. Bp. 1930.21-23. 10. 1883-ban hozták a törvényt, amely megfelelő végzettséghez, képesítéshez kötötte a városházi ál­lások betöltését. A programtervezet még csak a polgármester és a tanácsnokok esetében követelte a képesítési kötelezettség megszüntetését, azonban ápr. 11-én az Intéző Bizottság ülésén Bánóczi László már követelte, hogy a Budapesti Nemzeti Bizottság függessze fel a törvény hatályosságát. (PI Arch. 283. f. 9/7. o.e.) A Budapesti Nemzeti Bizottság ugyanezen a napon megtartott ülésén Ries István is kifogásolta a törvény hatályosságát, hangoztatva, hogy ez akadálya sok közigazgatási hely betöltésének, — bár alkalmas emberek lennének, — ráadásul illuzórikussá válik az igazoló bi­zottságok működése is. (Források Budapest múltjából IV. 1945-1950. Szerk.: Gáspár Ferenc. Bp. 1973.80., a továbbiakban: Források IV. i.m.) A párt a törvény eltörlését elsősorban azért szerette volna elérni, mert saját - képesítés nélküli — kádereit akarta a Városházán pozíciókba helyezni, hogy így megszerezze a vezetést. A káderek ki­képzésére közigazgatási és gazdasági szaktanfolyamok szervezését tervezték, sőt Bánóczi a Frakció ápr. 17-i ülésén egyenesen kötelezővé tette a Frakció tagjai számára, hogy írják össze azon párt­tagok adatait, akik alkalmasak lesznek a városházi munka végzésére és akik azonnal rendelkezésre állnak, amint szükséges. (PI Arch. 283. f. 9/6. o.e.) 11. Az első utalás a szülői munkaközösségek létrehozására. A kérdés gyakorlati megvalósítására a nyár elején dolgozott ki tervet a Frakció. Az elképzelés lényege az volt, hogy a szülők szoros és minden­re kiterjedő kontaktust létesítsenek az iskolával, „demokratikus népi közösséget" alkotva. A terv szerint az iskolák valamennyi osztályában külön-külön kellett megalakítani az iskolai munkakö­zösségeket. A Frakció a tervezetet Szakasits Antal tolmácsolásában önálló indítványként terjesz­tette be a TB júl. 11-i ülésére, amelyet az el is fogadott. Ettől kezdődően nevezték szülői munka­közösségnek a megalakuló közösségeket. A szülői munkaközösségekben rejlő politikai lehetőséget az SZDP kezdetben nem ismerte fel. Annál inkább az MKP, amely ezeket a munkaközösségeket „tömegszervezeti keretnek" fogta fel, ahol politikai agitációt — igaz indirekt módon — lehet, sőt kell kifejteni. Az agitálást kötelező fel­adatul tűzték ki a szülői munkaközösségekben dolgozó kommunista szülők elé. (PI Arch. 274. f. 15/57. o.e.) Az SZDP - látva az MKP előretörését - ugyancsak igyekezett a szülői munkaközös­ségeket politikai céljaira felhasználni, de eredményei jelentősen elmaradtak az MKP mögött. 12. Források IV. i.m. 112. 13. PI Arch. 283. f. 9/6. o.e.

Next

/
Oldalképek
Tartalom