Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Ságvári Ágnes: Szubjektív krónikások (Historiográfiai vázlat az 1945 utáni fővárostörténetírásról)

tek is gazdáivá lettek a „városi területi közösségekről szóló tudomány" művelésének. A KISZ szervezetek mozgalmi sétái, a Forradalmi Ifjúsági Napok programjai — az olvasók táborát gyarapították, egyszersmind az íróemberek felelősségét növelték. Vajon lépést tartott-e a mozgalom áradatával a fővárosi várostörténetírás? Eleget tudott-e tenni a demokratizálódásból táplálkozó igényeknek? Választ tudott-e adni az utóbbi évtizedekben budapestivé lett emberek kérdéseire : „Vajon számomra milyen múltat s jövőt rejt szülőföldem, Budapest?" Kovács Máténak, a fővárosi helytörténeti mozgalom kezdeményezőjének megfogalmazása szerint: „Az egymástól viszonylag jól elhatárolható helytörténeti, helyismereti és honismereti tevékenységek egyike sem áll csupa egynemű mozzanatból, hanem mindegyik olyan összetett folyamat, amelyben — ugyanúgy, mint a társadalmi tudatformálás más folyamataiban — szervesen egybekapcsolódik a társadalmi közlés (kommunikáció) három fő szakasza: éspedig a valóság megismerésének, a megszerzett ismeretek közlésének és elterjesztésének, valamint az ismeretek társadalmi méretű felhasználásának mozzanata." ,A mikrovilág objektív adottságai, sajátos szerkezete és rendszere, továbbá a tudomány és a gyakorlat összefüggései, valamint a társadalmi kommunikáció törvényszerűségei mellett jelentős szerephez jut a helyi társadalom szubjektív állapota és teljesítőképessége is."

23 Az elmúlt évtizedben több várostörténeti monográfia, dokumentumkötet, s különböző műfajú írás jelent meg, mint a megelőző 90 esztendőben. Állandó és időszaki kiállítások százai nyílnak meg, milliós látogatószámmal. A Budapesti Történeti Múzeum Évkönyvei (Tanulmányok Budapest Múltjából) mellett didaktikai és tudományos szempontból tudatformáló értékű a Múzeum állandó kiállítása. A kerülettörténetek különböző színvonaluk és metodikájuk ellenére hagyományápoló és tényfeltáró értékeik jogán alapvető forrásaink. Rendszeres időnként megrendezésre kerülnek a fővárostörténeti konferenciák.

24 Értékes kincstárunk a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárnak a kutatók számára minden szempontból jól rendezett „Budapest Gyűjteménye", amely minden Budapesttel kapcsolatos történeti értékű dokumentumot gyűjt, s gyűjteményes bibliográfiai kötetei mellett kurrens tematikus bibliográfiákkal alapozza meg a szocialista korszakról szóló stúdiumokat.

25 Legnagyobb, megbízható adattáraink a Budapesti Pártbizottságnak, a Fővárosi Levéltárnak és természetesen országos szerveknek az irattárai, levéltárai, amely anyagok a kutatók rendelkezésére állnak. Kétségtelen, hogy ezek rendezése, mutatózása, tematikai feldolgozása még előttünk áll. De megkezdődött, amint arról forráskiadványaink, tanulmányaink, évkönyveink tanúskodnak, mind a „Tanulmányok Budapest Múltjából", köteteiben, mind a Fővárosi Levéltár sorozataiban. Meg kell azonban állapítanunk: rendszeres tanácsakozásaink, ajánlásaink, mindezideig nem hoztak sem koordinációt, sem együttműködést a mozgalomba, nem lettek a várostörténetírás fórumaivá, nem küszöbölték ki a statikus, a kerület határain megtorpanó kerülettörténetírás veszélyeit.

26 Az egyetemeken ma sem tantárgy, mégcsak szemináriumi téma is ritkán a várostörténet, holott külföldön ennek már hagyományai, tanszékei vannak.

27 A társadalomtörténet kiaknázatlan tárházai ma is a levéltárak, az azokban fellelhető intézményi, családi, nyilvántartási iratok, a társadalmi együttélés problémáit tükröző bírósági dokumentumok. Az agglomeráció és a nagyváros, a főváros és az ország kölcsönhatásáról is még sok mondanivalónk van. Pozitív jelenség, hogy a dokumentumközlések, tanulmányok súlypontja fokozatosan eltolódik az 50-es évek felé! Budapest Főváros Levéltára 1973-ban válogatást jelentetett meg az 1945—50-es évek várospolitikai dokumentumaiból. 1985—86-ban pedig az 1950—58-as évekre kiterjeszti a publikációt.

28 A várostörténeti irodalom egyes újabb műveit olvasva úgy tűnik azonban, hogy a folytonosság kimutatásának vágyától indíttatva újra megjelennek apologetikus elemek. Nem közeledünk elég kritikusan a közelmúlthoz. A helytörténeti események és adatok nem egyszerű leírására, de viszonyítására, ér-