Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Ságvári Ágnes: Szubjektív krónikások (Historiográfiai vázlat az 1945 utáni fővárostörténetírásról)

ennek jogi, tervezési és képviseleti rendszerbeli módosítására. Jóllehet, a tanácsok funkcionálásának ügye majd csak a gazdasági reform megvalósításának folyamatában, s annak sem első szakaszában kerül ismételten napirendre, a 68-as vitát, mint mai rendezéseink közvetlen előkészítését foghatjuk fel. Ilyen módon a „tanácsosítási folyamat", amelynek kezdeti lépései 1968-ra vezethetők vissza, elsősorban az ügyek áttekintését és tényleges irányítását akadályozó centralizáció lebontását, a minisztériumok tehermentesítését célozta. Eredményei viszont — ami a tanácsok aktivizálódását illeti — a várakozásokat messze felülmúlták. 1968—69 folyamán számos intézményt, vállalatot újra tanácsi felügyelet alá helyeztek. Elsőrendű feladata lett a helyi érdekek felkarolása, városrészekre kiterjedő rendezése, épületfelújítások biztosítása, gondoskodás szociális ellátást szolgáló intézményekről.

16 Régen megérett folyamatok — helyi képviseleti rendszer kiépítésének, kommunális beruházások fejlesztésének és koncentrálásának igényei — kerültek megfogalmazásra. Az ehhez szükséges demokratizálás feltételei közvetve kaptak hangot a közvéleményben — mint már annyiszor a magyar történelem folyamán. A várospolitikai aktivizálódás első jelei nem annyira tanácsülések megélénkülésében mutatkoztak, mint inkább a város és a kerületek önálló kezdeményezésében. A múlt nagyonis aktuális felelevenítésére, helyi politika és tradíciók ápolására önálló mozgalmak születtek, szervezetek létesültek. Jóllehet a történettudomány területén megindult tényfeltáró irányzat vitathatatlan eredményének tekinthető a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Főbizottságának azon kezdeményezése, amellyel 1965-ben napirendre tűzte a várostörténetírás problémáit, fellendülés csak később következett be. 17 A legkevésbé tömeges és legkésőbb kibontakozó mozgalom a szocialista korszak megismerésére és megismertetésére szerveződő mozgalom volt. A felszabadulás utáni időszakról az első monográfia 1964-ben jelent meg!

18 Kétségtelen, hogy jogászok, közgazdászok a történészeket megelőzően és bátrabban nyúltak a városok s vele a fővárostörténet problémáihoz. A gyakorlat sürgető követelésére 1971-ben törvényerőre emelkedett a tanácsok feladatát, azok helyi népképviseleti és igazgatási funkcióiban megjelölő törvény.

19 Historiográfiai tévedés lenne persze mechanikus párhuzamot vonni a tanácsrendszer változásai és a szocialista korszak várostörténetírása között. Kétségtelen azonban az egybeesés, még akkor is, ha ismert, hogy nagyon különböző impulzusok eredőjeként jött létre a várospolitikusok, a várostörténetírók együttműködése. Eredetileg évfordulós akciók kapcsán erősödött meg és vált szervezettebbé a honismereti, helytörténeti mozgalom a Hazafias Népfront Budapesti Szervezete keretében. A tevékenység viszonylag széles skálán indult meg, főleg műemlékek védelmére, gondozására, megismertetésére fordítottak figyelmet. Ezidőben kezdték meg helyi kiállítások és múzeumok szervezését.

20 1969-ben a híres „Fekete-fehér" vetélkedő, s a több százezres nagyságrendű tömegmozgalom tanulságait értékesítő Fővárosi Tanács V. B. határozat a helytörténetírásról és mozgalomról, az 1971-ben rendezett I. helytörténeti konferenciával együtt, egyrészt megteremtette az érdeklődők széles táborát, másrészt szervezte, orientálta a kutatók, várostörténetírók új gárdáját.

21 A főváros egyesítésének centenáriuma tárgyunk szempontjából is a legkedvezőbb periódusra esett! Az ideológiai tevékenység nagy fellendülése, a nemzeti sajátosságok feldolgozása és közösségek életének és hagyományainak sokirányú kutatása, valamint az urbanizáció törvényszerűségeinek elemzése, a tudományos élet interdiszciplináris módszereit igényelte. Ehhez Budapest egyesítésének centenáriuma kiváló alkalomnak bizonyult, erről tanúskodott az 1973. évi nemzetközi budapesti várostörténeti konferencia is.

22 A helytörténeti mozgalom lelkes híveit megtalálhattuk a Hazafias Népfront helyi szervezeteiben csakúgy, mint a fővárosi és kerületi tanácsok keretében. A Fővárosi Művelődési Ház, szakkörök, klubok, a TIT, sőt a gyártörténet vonatkozásában a szakszerveze-