Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

IV. Budapest Főváros Levéltára munkájáról - Halasi László: A „Budapesti közéleti névmutató" készítésének néhány tapasztalata

sonló, életrajzi adatokat tartalmazó kiadványok. Ilyenek a korszak kezdetén még csak megjelentek (ilyen volt a Révai lexikon két kötete, vagy az 1947-ben kiadott Budapesti hivatali útmutató), később azonban hosszú időn át nem foglalkozott ezzel könyvkiadásunk, illetve az erre hivatott intézmények. A kiadványunkban szereplő közéleti személyek nagy száma természetesen kizárta, hogy az ilyen típusú kiadványok gazdag skálája mellett is ezek széles forrásbázisul szolgálhattak volna, de e kiadások hiányát mutatja például az a körülmény, hogy egyes olyan személyek adatait is csak rendkívül erőfeszítésekkel sikerült felkutatni, akik az 50-es években a párt Központi Vezetősége tagjai, vezető szakszervezeti funkcionáriusok vagy miniszterek voltak. Ily módon kiadványunk egyúttal hiánypótló szerepet is játszik, közölve olyan személyek fontosabb életrajzi adatait, akik az adott időszakban a meg nem jelent ,,Munkásmozgalomtörténeti lexikon "-ban vagy ,,Ki kicsodábban szerepeltek volna. Az anyag elkészítésének fő nehézsége azonban politikai okokból fakadt. A korszak az éles osztályharcoK időszaka, amely párosult az ún. személyi kultuszból fakadó torzulásokkal, melynek kapcsán a közélet számos képviselőjét érték vélt, illetve valóságos sérelmek. Ezért a nemzeti bizottságok és az önkormányzati testületek nem egyszerűen a feledés homolyába kerültek, hanem a résztvevők egy jelentős része számára célszerűnek tűnt korábbi közéleti szereplésük elhallgatása. (Történelmünk egy szakaszában egyszerűbb volt a közélet kérdéseivel nem foglalkozó dolgozónak, mint korábban aktív kisgazda vagy szociáldemokrata funkcionáriusnak lenni.) Mindez magával hozta, hogy az egykori nemzeti bizottságok vagy önkormányzati testületek tagjai közti kapcsolatok jórészt megszakadtak, annál is inkább, mert egyrészt a fordulat évét követően, másrészt 1956 táján sokan cseréltek lakóhelyet s néha hazát is. Ezzel összefüggésben mutatkozott az anyaggyűjtési munka azon nehézsége, hogy olyan esetekben is, amikor a szóbanforgó testületekben résztvevőket (illetve hozzátartozóikat) sikerült felkutatnunk, gyakran kellett az elzárkózás leküzdésén munkálkodni, hogy a szükséges adatokat rendelkezésünkre bocsássák. Dolgoztak e testületekben olyan személyek, akik a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front programja alapján részt vállaltak az ország újjáépítésében, demokratizálásában, de nem vállalták a szocialista építés (legalábbis a szocialista építés e típusa) programját, s sérelmeiket őrizték akkor is, ha a szocialista építés ellenzőinek s különösen ha ellenségeinek minősítettük őket. De még érthetőbb az olyan személyek elzárkózása, akiket az 50-es években súlyos valóságos sérelmek értek. Mint például azé a volt szociáldemokrata funkcionáriusé, aki a 20-as évek elejétől részt vett a munkásmozgalomban, részt vett a Vörös Segély munkájában, 1944-ben az ellenállási mozgalomban, a felszabadulás utáni újjáépítésben, hoszszabb időn át volt a párt országos vezetőségi tagja, 1948-ban mint a munkáspártok egyesülésének ellenzőjét zárták ki a pártból, majd koholt vádak alapján bebörtönözték. Hoszszabb beszélgetés után hajlandó volt életrajza fontosabb adatait elmondani, de azt már nem vállalta, hogy a leírt szöveget alá is írja, miután a börtönben megfogadta, hogy ha kikikerül, többé semmit nem ír alá. A körülményekhez természetesen hozzátartozik az is, hogy neve ma is hiányzik azokból a tudományos munkákból, amelyekben - például az ellenállási mozgalom kapcsán — nála jelentéktelenebb személyeket is megemlítenek. Vagy nem érthető-e annak a gyermeknek az elzárkózása, akinek az apja a század elejétől vett részt a munkásmozgalomban, 1919-ben a vörös hadsereg harcosa volt.hoszszabb időn át volt a Szociáldemokrata Párt vezetőségi tagja, országos szakszervezeti vezető, s 1948-as kizárása után nem börtönbe került, hanem internálótáborba, ahonnan lényegében csak meghalni került ki, s miután 1956 előtt hunyt eh talán sor sem került az internálás törvénytelenségének a megállapítására. Ebben az összefüggésben megállapítható : kiadványunk hiányt pótolt abban a vonatkozásban is, hogy a feledés homályából emelt ki olyan munkásmozgalmi személyiségeket, akik - ha tevékenységük nem is olyan jelentős, hogy bekerüljenek pl. a Munkásmozgalomtörténeti lexikonba — méltók arra, hogy nevüket az utókor számon tartsa. (A dolog