Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

IV. Budapest Főváros Levéltára munkájáról - Halasi László: A „Budapesti közéleti névmutató" készítésének néhány tapasztalata

lényegéhez hozzátartozik annak ismerete, hogy a Szociáldemokrata Pártból 1948-ban számos olyan személyt zártak ki mint ,,a munkáspártok egyesülésének az ellenzőjét", akik a későbbiekben az MSZMP megbecsült — Szocialista Hazáért Érdemrenddel rendelkező — tagjai lettek, de míg a kizárás híre annakidején többszázezres példányban jelent meg a lapokban, az utóbbi körülmény esetleg csak a gyászjelentésből tűnik ki.) A „Budapesti közéleti névmutató" elkészítését több tényező segítette is. Az egyik ilyen, hogy a hiányzó testületi anyagok pótlására jelentős forrásbázis volt található, különösen korszakunk első feléből, mindenekelőtt a sajtóban. Még az országos sajtó is jelentős mértékben foglalkozott a nemzeti bizottságokkal, a választott önkormányzati testületekkel s a bennük szereplő személyekkel. A koalíciós pártoknak legalább egy napilapja és hetilapja volt. A Nagy-Budapesthez csatolt városok mindegyikének volt egy-két lapja, amely különösen részletesen foglalkozott e testületek munkájával. Minden szakszervezetnek, munkásszervezetnek s számos üzemnek volt rendszeresen megjelenő lapja, amely a város közéletében résztvevő munkásokról is közölt híreket, nem ritkán életrajzi leírásokat is. (Ma is példamutató lehet az egyes szakmáknak ama törekvése, hogy képviselői kellő arányban ott legyenek a közélet különböző fórumain, s az ilyen feladatra kiszemelt vagy megválasztott tagjaik tevékenységével igyekeztek is megismertetni a közvéleményt.) Megjegyzem: a munka során felhasználtuk a szakszervezetek, munkásegyesületek felszabadulás előtti sajtóját is, amelyekben különösen a felszabadulás utáni első években elhunyt, a felszabadulás előtt már jelentős szerepet játszó munkásvezetőkről találtunk felhasználható — s máshonnan meg nem szerezhető — adatokat.. Forrásbázisul szolgált természetesen a Magyar Közlöny és a Fővárosi Közlöny is. A munkát segítő fontos tényező volt, hogy a vállalkozást felkarolta a Hazafias Népfront Budapesti Bizottsága s ennek alapján minden lehetséges támogatást megkaptunk a kerületi népfrontbizottságoktól s a hozzájuk kapcsolódó helytörténeti bizottságoktól. Ily módon kialakult a Levéltár és a népfrontbizottságok munkakapcsolatának alapja. A munkát segítő tényezők sorában kiemelkedő jelentősége van annak a ténynek, hogy a pozitív értelmű kutatás felszínre hozta az egykori nemzeti bizottsági, népfrontbizottsági tagok, az önkormányzati testületek tagjai, a hozzátartozók, sőt az érdektelen kortársak aktivitását. Csak felsőfokon lehet beszélni arról a segítőkészségről, mely munkánk iránt megmutatkozott, arról az ismeretanyagból, amely felszínre s hasznosításra került. Talán természetesnek tekinthető, hogy az egykori közélet szereplői e munka során is közéleti emberekként cselekedtek, nem szorítkoztak csupán saját adataik és tényleges ismereteik közlésére, hanem aktív munkába kezdtek, hogy minél több segítséget tudjanak adni számunkra. Volt aki keresett — hiányzó — dokumentumokat kutatott fel, volt aki a keresett személyek életrajzi adatait gyűjtötte stb. Nem tekinthető azonban természetesnek, hogy amikor olyan személyekhez jutottunk el, akik munkánk szempontjából érdekteleneknek tekinthetők (nem szerepeltek sem az általunk keresett egykori közéleti személyiségek, sem azok hozzátartozói sorában), hasonló segítőkészséggel és aktivitással találkoztunk. Ennek természetesen számos oka van. Az egyik legfontosabb az a pozitív emlékkép, amely a felszabadulásról s a felszabadulás utáni első évekről a köztudatban él. Sok esetben szerepe volt annak is-, hogy az általunk keresett egykori közéleti személyiségek köztiszteletnek és szeretetnek örvendtek az őket ismerők körében, jó példájaként annak, hogy az utókor tisztelete és elismerése az igazi tisztelet és elismerés. Fontos oknak tekinthető az az egészséges lokálpatriotizmus, amely a főváros egyes kerületeinek (s különösen a volt városoknak és községeknek) a lakóiban él, s amelyre a helytörténeti munka is nagymértékben alapozhat. Ezek az anyaggyűjtő munka során kialakult kapcsolatok a levéltári munka új vonását is jelentik. Ilyen széles körű kapcsolat kialakítására a Levéltár és a főváros lakossága közt más munka kapcsán természetszerűen nem nyílik lehetőség. E kapcsolat gyakran