Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

III. Dokumentumok és visszaemlékezések - Fischer József visszaemlékezéséből

helyre az épületet. Tehát kiadtam egy rendeletet, amiben kategóriákat állítottunk föl, aszerint, milyen mértékű a kár. A tulajdonosok rendelkezésére bocsájtjuk a megfelelő léces cserépanyagot. A lécekkel baj lett volna, mert faanyag, az nem volt. így én fölhívtam a honvédelmi minisztert, és megállapodtunk, hogy az óvóhelyekre most már nincs szükség, tehát az aládúcolt faanyagot én le akarom foglalni. Kiadunk egy plakátot, az ő nevével, amellyel felszabadítja az óvóhelyek dúcanyagát, én pedig ugyanazon a plakáton lefoglalom. Aztán fölállítottunk egy hevenyészett fűrésztelepet, ott földolgozták és megfelelő ellenszolgáltatásért árusítottuk, amely összeget a háztulajdonosoknak kellett volna fizetni. Hogy aztán ezt odaadtuk-e vagy nem, erre bizony már nem emlékszem. De az biztos, hogy megfelelő anyagi ellenszolgáltatás ellenében adtuk át azon háztulajdonosoknak, akik kötelezve voltak a helyreállításra. (...) A Kommunista Pártnak az első perctől kezdve az volt a nézete, hogy a Közmunkatanácsot meg fogják szüntetni: azt hiszem, ennek oka az is volt, hogy ez egy tanács. Ês a tanács, az mégiscsak más, mint ha valaki egyszemélyben intézkedik. Az valahogy egyszerűbb dolog. Mert egy tanácsnál különböző vélemények alakulnak ki, vita folyik, és szavaznak bizonyos kérdésekben. Ez pedig nem olyan expeditív. Úgyhogy még a Tisza Kálmán téren egyszer a Révaival való első beszélgetésemben, ahol jelen volt Kállai Gyula is, azt mondta Révai József, hogy legyek inkább az Építésügyi Minisztériumban államtitkár. Mondom, nem leszek. Azt kérdezi, miért? Egy elnök az senki, az államtitkár, az úr. Mondom, akkor se leszek. De meg fogjuk szüntetni a Közmunkatanácsot, - így Révai. Nem baj, tudok én várni, mondom, eddig is vártam 25 évet, legföljebb várok még 25 évet. Ez volt az első beszélgetésem Révaival, 1945. február végén. (...) Az építésügyi szabályzat megváltoztatása az első intézkedések közé tartozott. A megváltozott helyzet következtében eléggé elavult lett az övezeti beosztás is. Miben állt az övezeti beosztás módosítása? Lényege a teleknagyság szabályozása volt. A hegyvidéken, tehát a budai hegyvidéken 300 négyszögöl volt a minimum. De voltak helyek, ahol 600 négyszögöl.Ezt szabályozni kellett... Végeredményben már 1946-ban elkészült a javaslat, a terv tárgyalására mégis csak 1947 januárjában került sor, amelyen a szakértők már nem is vettek részt, mert az nem tért el lényegesen az előzőtől. Itt ellentét volt például Varga László és Csonka Pál részéről. Az előbbi igen tekintélyes építész volt és városrendezési kérdésekben szakértő. Őnekik voltak bizonyos kardinális nézeteltéréseik a tervvel kapcsolatban. Miután ezek nem jutottak érvényre a tervben, tehát ők visszavonultak a további tárgyalástól. A főútvonalak vezetésénél merültek fel kérdések. Mert a terv az volt, hogy egy gyorsforgalmi gyűrű alakuljon ki Pest körül, ne a belvároson keresztül bonyolódjon le mondjuk a teherszállítás, vagy ilyesmi. Ami most a Hungária körút, ami külső körútnak számít. És ezeknek az utaknak a vezetése körül merültek fel kérdések. Pontosabban már nem emlékszem. .. (...) E tervek azonban nem jutottak el az elfogadásig. Állandó tárgyalás bázisát képezték, egy „mozgó dolog volt a város fejlesztése. Különösen akkor, amikor arról volt szó, hogy tényleges lakásépítésre kerül sor. Dehát ebben az időben nem merülhettek fel olyan kisajátítási és bontási tervek, mint amelyek később már minden további nélkül keresztülvihetők voltak. Mindenekelőtt a tervek készítésekor még az összes épületeknek és telkeknek túlnyomó többsége magánkézben volt. Tehát ezekkel nem lehetett úgy operálni, mint később, amikor köztulajdonba került minden ingatlan és a területeknek a legnagyobb része. Akkor szabadon lehetett a terveket kifejleszteni, minden ilyen anyagi nehézség nél-