Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

III. Dokumentumok és visszaemlékezések - Részletek Goda Gábor visszaemlékezéseiből

kezdve Pór Bertalan, Márffy Ödön, Vedres Márk természetesen, aki egyik legrangosabb szobrászmesterünk volt. Medgyessy,

26 úgy tudom, nem volt benne, mert Feri bácsi olyan volt, hogy ő nem szeretett semmiféle bizottságba beülni, attól félt, ha ő tagja a bizottságnak, akkor tőle nem vesznek. Egy rendkívüli szobrász volt, de erre nagyon vigyázott. E téren nagyon sok mulatságos dolgot tudnék mesélni, mert ezek a kitűnő művészek is szeretik a pénzt. És hát azt is szerették volna, hogy tőlük vegyenek, de ha zsűritag az illető, akkor az nehéz. Úgyhogy mindig kimentek a mellékhelyiségbe olyankor, amikor ők kerültek szóba, hogy a jelenlétük ne befolyásolja az összeget. És időnként benéztek, hogy folytassák-e még a tevékenységüket a mellékhelyiségben, vagy már bejöhetnek. Ezek csak kedves anekdoták, de jellemzőek az atmoszférára. Ök azonban komoly művészek voltak és érett emberek. Nyilvánvalóan ezeket hívtuk meg, már a gyorsaság kedvéért is. Már megszokták azt, hogy gyorsan lehet dönteni minden kérdésben. Egyértelmű volt ez a Mikus melletti állásfoglalás is, nem hajlottunk egyetlen izmus felé sem, itt azt ábrázolta, ami ott történt. Azok a reliefek, amelyek a szobor alapzatán vannak, azok egy szovjet tiszt részvételével készültek. Mikus örömmel vette, hogy azok kerültek az oldalára. A Szovjetuniónak természetesen szívügye volt e szörnyű tragédia megörökítése. Én minden áldott reggel kimentem a városparancsnokkal együtt 6 órakor ellenőrizni, hogy állnak a munkák. Miután elkészült az emlékmű, engem behívtak a Budapesti Szovjet Parancsnokságra és átnyújtottak egy köszönő levelet orosz és magyar nyelven, amely nagyon megtisztelő volt. Ök akkor nagyon meggondolták azt, hogy miért, kinek írnak és mit írnak benne. Szóval ez nem egy ilyen lakonikus köszönetmondás volt, hanem az egész tisztikar jelenlétében azt a tényleg példátlan tempót köszönték meg, hogy 52 nap alatt pályázattal együtt a szobor tervezése, a szobor kiöntése, a szobor talapzatának megépítése, és így tovább, elkészült. Felavatási ünnepségének

27 pontos részletei nyilván megvannak ma is és és a sajtóban is. Az ünnepségen megjelentek a szovjet marsallok, ott volt az egész magyar diplomáciai kar, szóval a szövetséges hatalmak képviselői, természetesen a Politikai Bizottság tagjai. Természetesen a többi szovjet emlékmű felállítása terén is volt sok probléma, amely nem egy polgármesteri értekezlet, vagy gazdasági értekezlet témája volt. Mint például az, hogy föl akartam állíttatni egy olyan emlékszobrot, amelyen a szovjet katona nem fegyvert tart a jobb kezében,hanem kezet nyújt. És akkor azt mondták, hogy ezt nem engedik meg. Ezt mondta nekem a Budapesti Pártbizottság akkori titkára, Hidas elvtárs.

28 Azt mondta, nem lehet, mert a szovjet katona az fegyvert tart a kezében, és nem parolázik. Ezt a szobrot a X. kerületben, Kőbányán akartuk felállítani; ők kértek egy szobrot, egy emlékművet. Én természetesen azonnal intézkedtem, pályázat stb. Végül azután elkészült, és föl is állították. Tanulságként mondom, hogy Beck András József Attila szobra is olyan, hogy József Attila a mutatóujját felemeli, és ez rendkívül sokat fejez ki. Jó lett volna arra a mutatóujjra kicsit jobban odafigyelni... (...) Sokan azt hiszik, a köztisztviselőség, az mindig csak abból áll, különösen vezető pozícióban, hogy nagy, elegáns szobában, szép képek, gyönyörű szőnyegek stb. között ül az ember, szép nagy kényelemben és mennyi előnnyel jár ez. Elfeledkeznek arról, hogy vannak a politikának olyan nehéz szakaszai, olyan súlyos és szinte érthetetlen, utólag sem érthető szakaszai, amikor, megkínlódik az ember, és sok hajszála megőszül egy nap. Például kapok egy telefont, hogy Rákosi és Gerő meg akarja tekinteni a Sztálin-szobor

29 pályázatát a Károlyi-palotában, ahol a szobroknak a makettjei ki voltak állítva. Rengeteg világító test volt, amelyek minden egyes szobrot külön megvilágítottak. Elsötétítették az alsó terem ablaknyílásait, azért, hogy mesterséges fényben legyen látható az a sok pályázatra beküldött szobor, azt hiszem, 77 szobrász alkotása. Én megtekintettem már, Révai is meg-