Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Meggyesi László - Szekeres József: A Bosch gyár története 1945-1949

e fordulat pozitív módon történő megoldása szempontjából. Elvileg fennállt volna a lehetőség kísérletet tenni az új autóvillamossági termékek import útján történő beszerzésére, majd az ország általános valutaszegénységére, s a hidegháborús elzárkózásra hivatkozással, a korábbi javítási, értékesítési jellegű működést folytatni. Ha szabotálni akarta volna a szocialista iparosítást, e magatartásával nagy időkiesést, és anyagi veszteséget válthatott volna ki. De nem ez történt. Ster előrehaladott kora és múltja ellenére igazi haladó műszaki vezetőemberhez méltó, kiváló magatartást tanúsítva mindent megtett a fejlődés, az új, a felfelé ívelő haladás érdekében. S ha később már nem is volt módja e fejlődést szolgálni, elősegíteni, a gyár életében a fordulatot jelentő váltás zökkenőmentes megvalósításával mintegy feltette a koronát alkotó életművére. A elkészülés szempontjából döntő 1948-as évben nemcsak az új traktordinamó prototípusát fejlesztették ki és kezdték meg gyártását, hanem a Steyr licenc alapján készülő teherautók és autóbuszok indító motorjai 4 és 6,5 lóerős változatainak adaptálása és gyártáselőkészítése is megtörtént. Uj gyártási ágazatként beindult a gyújtótekercsek, gyertyák, szabályozók és irányjelző intőkarok termelése. Az 1948-as év műszaki és gyártási eredményei jó alapot biztosítottak az első ötéves terv időszakára előirányzott felfutáshoz.

17 A felfejlődő gyártás tárgyi feltételeinek biztosítása érdekében is fordulatot hozott az év. A gyár eddigi területe szűknek bizonyult, ezért a vezetőség az Országos Tervhivatal, a minisztérium és a fővárosi illetékes szervek támogatásával, sorra szerezte meg a szomszédságában levő beépítetlen vagy kereskedelmi-raktározási célokat szolgáló ingatlanokat. Elsőként a Váci út 20. alatt levő államosított, majd felszámolt Kontinental Vaskereskedelmi Társaság telepét kapta meg a gyár, majd az akkori Légrády Sándor, ma Balzac u. 5. sz. alatti Magyar ABroncs- és Kerékgyár Rt. telepét. Ugyanez évben szerezték meg a Meszes Mühabarcsértékesítő Rt. Légrády u. 7. és Kresz Géza u. 33/35. alatti ingatlanait. A terjeszkedést követően megtörtént a gyár első 1945. utáni átrendezése, amelyet a három és fél évtizedes, napjainkig tartó fejlődés számos helyváltozása követett. E változások jellegükben alapvetően pozitívnak bizonyultak, mivel valamennyiüket a növekedés, a terjeszkedés váltotta ki. Az átrendezés során a Váci út 22/24. alatti törzsépület első emeletéről az irodák a Kontinental épületbe települtek át. A felszabaduló területen szerelőműhely alakítottak ki, ahol a dinamók, kürtök, jelzőkarok, kapcsolók és kisebb termékek készreszerelése történt. A szerelés elválasztása az alkatrész- és tartozékgyártástól szintén a korszerű sorozatgyártás, a bővített sorozatú termelés megvalósításának egyik alapvető feltétele. A Légrády u. 5. sz. kisméretű gyártelep földszintjén a javító-karbantartóműhely, a későbbi TMK helyezkedett el. Az egyéb termelő részlegek mellett ez épületben kapott helyett az új üzemi étkezde és az újonnan létesített óvoda. A 7-es számú ingatlanon üzemi kultúrház kialakításába kezdtek, amely csak 1950. november 7-re készült el.

18 A vállalat munkáslétszáma éves átlagban csupán a 200-as határ közelében alakult, de az évközbeni terjeszkedés hatására az éwégi létszám csaknem 300 főt tett ki. A gyár termelése az előző év eredményéhez képest megháromszorozódott. Visszaesett a javítás és szervizszolgáltatás bevétele. A nyereség meghaladta a 0,6 millió Ft-ot. 1949-ben folytatódott a gyártmánystruktúra és a gyártási volumen emelkedése. A dinamó, gyújtótekercs, gyújtógyertya és intőkarok termelése 3 —10-szeresére ugrott az előző évinek. Az akkumulátorok és szabályozók gyártása mérsékelten nőtt. Megkezdődött a különféle kapcsolók, fényszórók és lámpák nagyszámú előállítása. 1949-ben folytatódott a gyártási profit bővülése: átmenetileg a vállalathoz csatolták a szovjet tulajdonba került Mérő- és Számlálókészülékgyár Rt. XIII., Tüzér utcai telepét. A változásnak megfelelve jónéhány éven át a gázóra termelés is a Bosch gondját képezte. A gyár kollektívája 1949-ben évi átlagot tekintve a 300-as létszámhatárt közelített meg. Az év végén azonban csaknem 400-an dolgoztak már. A termelés értéke a 3 éves