Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Meggyesi László - Szekeres József: A Bosch gyár története 1945-1949

zése úgy történt, hogy a szállítók számlaösszegéből 0.03%-ot, a munkás és tisztviselői fizetésekből 0,5%-ot vontak le. A segélyek a szolgálati idő szerint előre meghatározott öszszegűek voltak, de pl. betegség esetén a fizetés és a táppénz közötti különbséget térítették meg. Az alap révén 1947-ben 14 500 Ft-ot fizettek ki segélyekre és a szept. 23-i rendszeresen megünnepelt Bosch születésnap költségeire. 1947-ben működött utoljára a segélyalap és ez évben ünnepelték meg utolsó ízben a gyáralapító születésnapját. Kétségtelen, hogy a segélyezés és a gyáralapító ünneplése a tőkés rendszerben a kizsákmányolás érdekeit szolgálta, de nem vitás, hogy egyben a munkásoknak az üzemhez való kötődését is szolgálta. Napjainkban a szakszervezeti segélyezés, a munkásjóléti kiadások és intézmények, a törzsgárda szabályzatok és nyereségrészesedések rendszere pótolja — sokkal nagyobb keretekben, mint egykoron. Ugyanakkor tényként az is legszögezendő, hogy a dolgozóknak a munkahelyükhöz való kötődését jóformán semmiféle speciális kapcsolódás, juttatás vagy más vonzó forma egyáltalán nem segíti elő. Napjaink dolgozó embere lényegében azonos szociális, bérezési ellátottságra számíthat egy-egy termelő ágazat valamennyi vállalatánál. Nyilván minél előbb szükséges lenne a dolgozók és munkahelyük közötti jobb kapcsolat, kötődés — a munkabér meghatározó jellegén kívül a vállalati sajátosságoknak megfelelő — eszközrendszerének kifejlesztése és bevezetése. A segélyezési alapon és a rendszeres üzemi ünnepségeken kívül a vállalat rendszeres étekzést, egészségügyi ellátást (orvosi szoba rendszeres szolgálattal), munkaidő utáni fürdést, továbbá az olvasó szobában a vezető sajtóorgánumokhoz való hozzájutást biztosította. 1947-től megvalósult a rendszeres nyári üdülés rendszere is. A Balaton mellett, Zamárdiban bérelt nyaralóban, csupán étkezés térítésért 14-14 napot üdülhettek a dolgozók és családtagjaik. 1948-ban kezdődik a vállalat fejlődésének felgyorsulása. A fordulat évét, az államosításokat és a tőkés osztály gazdasági, politikai pozícióinak felszámolását követően megkezdődött — a hároméves terv két és fél év alatt történő teljesítésével összhangban — a szocialista iparosítás és a mezőgazdaság szocialista átformálásának történelmi feladata. A háborús pusztításokból éppen csak „felgyógyult" Bosch gyár kollektívája az újjáépítést, a háborús évek színvonalának rekonstrukcióját messze meghaladó feladatokat kapott: a Csepel Autógyár alapításával és a Steyr licencen alapuló motor-és autógyártás villamossági szükségletein túl a felfelé ívelő hazai traktorgyártás igényeit is ki kellett elégíteni a gyár termelési profiljába tartozó cikkekkel. Idősorrendben tekintve elsőként a Földművelési Minisztérium jelentette be nagymennyiségű traktor-dinamó iránti igényét. De az Országos Tervhivatalban tartott sorozatos megbeszélések és gyakorlati intézkedések nyomán egyre inkább realitássá vált a magyar gépipar mindmáig legsikeresebb fejlesztési célkitűzése, a közúti gépjárműgyártás beindítása. Az új gyártási ágazat szükségletei, a Bosch gyárral közölt igények teljesítésének kötelezettsége, egyaránt hatalmas feladatok megoldását követelte meg a gyár tervező és termelő részlegeitől. Az új feladatok egyben a gyár eddigi arculata alapvető megváltoztatásának irányában hatottak: a javítási-, szerviz és értékesítési tevékenység helyett a műszaki-tervezési és termelési ágazatok súlyának döntő mérvű előretörése vált jellemzővé az 1940-es évtized utolsó éveinek gyáréletében. A vállalat tulajdonosa és helyi vezetősége pozitívan fogadta a magyar népgazdaság fejlődésébe történő maradéktalan beilleszkedést, felzárkózást megkívánó profilváltást és fejlesztést. Az 1948-cal megkezdődő új fejlődési folyamat kiterebélyesítésének lehetőségei adottak voltak. Ennélfogva, amikor a Hoffher-Schrantz, majd Vörös Csillag Traktorgyár részéről a traktordinamó megrendelések beérkeztek a Bosch gyár már meglevő szellemitervezői-műszaki bázisára, a pozitív Bosch hagyományokra és tapasztalatokra építve, csupán a meglevő keretek bővítése vált szükségessé. Ekkor lépett be a vállalathoz Lindwurm György, aki kezdetben mérnöki, majd 1949-ben főmérnöki beosztásban - a nyugdíjba vonult Ster József helyett - a gyár műszaki-termelési felfuttatásában fontos szerephez jutott. Ki kell újból emelni az 1948-ban jelentkező váltás fontosságát és Ster érdemeit