Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Meggyesi László - Szekeres József: A Bosch gyár története 1945-1949

betakarító és készletező gépek - szintén mint saját motorikus erőgépre alapozott járművek -, gyártásához autóvillamossági termékekre volt szükség. Az építőipar, az anyagmozgatás gépesítése, a kifejlődő vezetékes vízellátás, ár- és belvízmentesítés, szivattyúgyártás is, bár kisebb mértékben, szintén robbanómotoros bázison valósult meg —, növelve e termékek gyártási szükségességét. A Bosch budapesti képviseletének — amely alig egy évtizede indult meg a termelő üzemmé válás útján — a felsorolt gazdaságfejlesztési tervek megvalósításában igen fontos szerep jutott. A vállalati kollektíva előtt 1947-ben az a feladat állt, hogy mielőbb befejezve a háborús pusztítások helyreállítását, elvégezve a lehetséges roncsautó- és elektromos cikk javításokat, sürgősen rátérjen az autóvillamossági cikkek nagysorozatú gyártására, megfelelve a magyar népgazdaság igényeinek és elvárásainak. A 3 éves terv időszakának eseményeit és eredményeit áttekintve joggal állapítható meg, hogy a Bosch kollektíva becsülettel megállta a helyét és nem okozott csalódást azoknak a gazdasági irányítóknak, akik a vállalat speciális tulajdoni viszonyai ellenére, a meglevő és hagyományokkal rendelkező üzem fejlesztése útján kívánták biztosítani az új magyar gépjárműgyártás villamossági termékekkel való ellátását. Az 1947—1949 években kifejlesztett magyar közúti járműgyártás rövid története A közúti közlekedés fejlesztésének komplex terve már 1947 nyarán meghozta az első eredményeket. A meginduló külkereskedelem és a kölcsönök lehetővé tették a csekélyebb volumenű járműbehozatalt, ami a kijavított és üzemképessé varázsolt roncsjárművekkel együtt lehetővé tette a budapesti városi autóbuszközlekedés, a távolsági személyes teheráruforgalom szerény mértékű újrafelvételét. Nem volt titok azonban, hogy az ország valutaszegénysége, a járművek magas világpiaci ára, — amely a nyugati kocsigyárak lerombolt állapota és a nagy kereslet miatt alakult ki —, nem teszi lehetővé a behozatal útján történő komolyabb fejlesztést. Másrészt az itthoni újjáépítés előrehaladásával egy sor olyan vállalat termelő tevékenységét kellett a békeviszonyok között lehetővé tenni, amelyek a háborús években létesültek vagy bővültek nagyobb mértékben s döntően hadianyagot - katonai járművek, harci repülőgépek, alkatrészek — gyártva nem találták helyüket az új feltételek és viszonyok közepette. A történelmi fejlődés sajátosságai következtében — három gazdasági tényező szerencsés egymásratalálásával — létrejött a felszabadulás utáni magyar közúti járműgyártás.

8 E tényezők: a behozatalhoz nem elegendő valuta, a jó, megalapozott gazdaságfejlesztési tervek s a háborús évek iparfejlődése következtében kialakult gyártókapacitás és képzett személyzeti állomány együttesen tették lehetővé a továbblépést a helyes úton. At 1947. nyarán létrejött első járműgyártási kooperáció még a háborús években kialakult gyakorlat szerint működött. A teherautók és az első autóbuszok alvázait a MÁVAG, a jármű aggregátokat és karosszériaelemeket a Magyar Vagon és Gépgyár (Győr), a motorokat részben a Láng gépgyár (Mercedes licenc) részben a győri gyár (Man, Austro Fiat, Prága licencek) Rába védjegy alatt, a karosszálást az Uhri Testvérek Karoszszéria- és Járműgyára készítette, illetve végezte. A traktorokat a Hoffher-Schrantz gyár, a mtorokerékpárokat a csepeü WM gyár készítette. A villamossági felszereléseket, akkumulátorokat részben már saját gyártás, de döntően importból származó eladás révén a Bosch biztosította. E gyártás eredményeként már az első tervévben — 1947. aug. 1,— 1948. júl. 31. között - 439 teherautó, 175 autóbusz, 1160 traktor és 2513 motorkerékpár készült el.

9 Az első tervévben kialakult gyártmánystruktúrát elemezve — kiindulva az ország belső piacának volumenéből, a gyártási hagyományokból, a reális szükségletekből, s a gaz-