Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Kresalek Gábor: Humor és politikum. A Ludas Matyi 1948-as és 1953-as évfolyamainak elemzése

sematizmust, majd ő maga hirdette meg az ellene való harcot is, mindkét esetben olyan hallatlanul mereven rendszerezve, hogy jó művek egyszerűen alig születhettek, a Ludas is megírta csasztuskaszerzőket egyszerre bátorító és kritizáló glosszáját. A szerző felsorol jónak és rossznak tartott csasztuskákat. A két csoport között semmi különbség nincs. Annyi azonban biztató, hogy a glosszaíró tapasztalatait egy üzemi ebédlőben szerezte, és arra a megállapításra jutott, hogy a székelykáposztára jobban figyeltek a munkások, mint az ebéd közben őket szórakoztató rigmus brigád produkciójára. Íme megcsillan a remény, hogy talán mégsem kell mindig és mindenkor csasztuskázni. Az hodalmi élet fontosaim kérdései közül megtudjuk, hogy az írók műveit sokszor dramatizálják, túl sok lektor jut egy íróra, egyáltalán rengeteg bürokratikus akadállyal találja magát szembe egy alkotó. Megtudjuk, hogy Karinthy Ferenc már a százharmincadik folytatásnál tart a Budapesti tavasz Magyar Nemzetbeli publikálásakor, (37. sz. 7. lap) megjelentek a régen várt első szatírák, Veres Péter Almáskert c. novellája (39. sz. 7. lap), és bemutatták Urbán Ernő Uborkafa c. darabját. (50. sz. 7. lap) A két szerzőt együtt láthatjuk a „Szatíra vagy nem szatíra" c. karikatúrán.

26 Veres Péter egy almáskert kerítésére könyökölve beszélget Urbán Ernővel. A háta mögötti almafa ásít. ,, - Mit szól az almafáimhoz Urbán gazda?" - kérdi. ,, - Szépek, csak nem elég szatirikusak." - válaszol a műfaj szakértője. Mint a Ludasból is láthatjuk, a valóságban is ez volt a helyzet. '53-ban túl, a Felelet-vitán, és főképpen a júniusi fordulat után élénkebb lett az hodalmi élet, mint '48-ban. A Ludas erre a maga módján reagált. Nem tett említést arról a tényről, hogy a fordulat után is alig kerültek elő müvek a fiókokból, véleményét csak bizonyos kérdésekben fejtette ki. Utolsó témánk maradt a sport. Az év sportszenzációja, természetesen a 6:3-as magyar—angol meccs. Az aranylábú fiúkat két számon át élteti a lap. A foci év közben is többször szóba kerül. Értesülünk Puskás Öcsi formájáról, Sebes Gusztáv összeállítási gondjairól. Az év másik jelentős sporteseménye a VIT sportversenyei voltak. Egy győzelmi dobogón láthatjuk összes helyezettünket és győztesünket. Hasonlóan fontos hír, hogy aug. 20-án átadták a Népstadiont. Végére érve elemzésünknek vegyünk búcsút a két év állandó szereplőitől. A '48-as és '53-as tendenciákat külön összefoglalás helyett jól mutatják eme állandó „hősök" nevei. 1948-ban e figurák Reakczy Jóska, Zsíros gazda a kulák, Dezső és Huba a két arisztokrata reakciós, a politikai élet szereplői, a vicces szövegeket csoportosító plakátragasztó, és a legifjabbak szabad szakszervezete, emblémájukon a szeretett elnökükkel, egy tehénnel. 1953 főhősei Lógós Lali, a munkakerülő, öntelt Ödön, a kiskirály igazgató, a szorgalmas •és számonkérő háziállatok, és régi ismerőseink, Zsíros gazda és a legifjabbak, emblémájukon a tehenet tiszteletbeli taggá fokozva le. A beszélő nevek világosan mutatják a kritika tárgyait és annak hangnemét. Végül következzen egy-egy utolsó képaláhás '48-ból és '53-ból. Az első rajz magábafoglalja, szimbolizálja az illuzórikus gazdaságpolitikát, s egy szóvicc segítségével, bár éppen az ellenkező hatást akarja elérni, megfogalmazza az eljövendő korszak kormányzási rendjét. A második rajz is túlmutat önmagán. Példa arra, hogy természetesen az '53-as év a felhőtlen paternalista hangnem ellenére sem volt mentes a félelemtől. Az 1948. 14. sz. címlapján „Narancsliget" címen találunk, az évfolyamban szokatlan módon egész oldalas karikatúrát. A képen narancsszüretet látunk. Együtt tevékenykedik Rákosi, Rajk, Révai, Gerő és szintén szokatlan módon, nyilvánvalóan a parasztság narancstelepítéssel egyetértő véleményét demonstrálandó, néhány paraszt és parasztasszony. A fák mögül amerikai újságíró figyeli az eseményeket. ,, — Szóval narancsligetek lesznek Magyarországon?" — kérdi Rákosit. ,, — Igen sir, s ez nem tetszik magának?" — felel a nép bölcs tanítója. ,, — Dehogynem! Majd én megtávhatozom a lapomnak, hogy maguk narancsuralmat készítenek elő!" — zárja le a beszélgetést a zsurnaliszta. Az Éberség c. karikatúra az 1953. 34. sz. 4. lapján látható. Szobájában két lakattal lezárt szekrénye előtt telefonkagylóval a kezében találunk egy vezetőt. „ - Ne haragudjon