Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Kresalek Gábor: Humor és politikum. A Ludas Matyi 1948-as és 1953-as évfolyamainak elemzése

A lehetetlen termelési eredmények a második félévben természetesen az iparból sem hiányozhatnak. „A békeműszak előtt" c. rajzon egy tervét 375%-ra teljesítő esztergályost látunk. ,, - Mivel kezdjük a műszakot?" - kérdik a Béke Világtanács budapesti ülésére felajánlásokat tevő kollégái. „ — Harccal! A selejt ellen!" — kapják meg az extenzitás mellett más a most minőségre is figyelmező eligazítást. Aki viszont rosszul dolgozik, úgy kaphatja meg a figyelmeztetést, ahogyan a 33. szám 2. oldalán láthatjuk. „ — mondja maga a hulladékon kívül más munkadarabokat is készít?" - kérdi az egyik szaki a másikat. Ugyanitt a lámpa fülön fogja a távozni készülőt, hogy felhívja figyelmét az ,,Oltsd el a villanyt!" felhatra. A rápirításnak ez a módja még mindig enyébbnek tekinthető, mint azok a karikatúrák, melyekben név szerint említtetnek meg azok a helységek, intézmények, ahol valami mulasztást követtek el. A figyelmeztetések hangja ugyanolyan „atyai", mint a villanykörte figyelmeztetése. Az e típusú viccekben szóba kerül a Ganz Mávag, ahol 700 m-t kell megtennie egy munkadarabnak két munkafolyamat között, Somogy megye, ahol bizonyos falvakban nincs villyan, mégis elektromos cséplőgépet vettek. Konkrétabb és így már szinte személyreszóló a darvasi Áll. Gazdaság ábrázolása, ahol szabadban tárolják a búzát, a pécsváradi gazdaságé, ahol befogott füllel járnak az asszonyok a gépállomás előtt, mert onnan állandóan durva káromkodás hallatszik ki. A sort szinte a végtelenségig lehetne folytatni, a második félévben minden számban szerepel egy karikatúra az említett típusból. A júniusi program része az újítások, az újítók nagyobb megbecsülése is. Világítsuk meg egyetlen példával, hogy a probléma már az első félévben is él. A 14. sz. 8. lapján két újító munkás ásóval a vállán kopogtat az újító irodába. ,, — Miért jöttek az elvtársak?" kérdi a hivatalnok. „ - Szeretnénk az újításunkat kiásni." - válaszolják. A 44. sz. 2. lapján a Szerelem nem újítás c. alatt nemcsak az újítás, hanem a társadalmiasított magánélet kérdésével is találkozunk. A padon ülő férfi arra kéri partnernőjét, hogy úgy ne tegyen vele, mint ahogy a gyárban az újításával tettek. A csodálkozó kérdésre aztán a következőképpen felel: - „Először megörültek neki, aztán megfeledkeztek róla." Az újításnál karakteresebb része a kormányprogramnak a parasztság, a kisiparosok és az életszínvonal kérdése. A 42. sz. címlapja megnyugtatja mindazokat, akik a tsz-ek létét féltették az új úttól. Egy paraszembert látunk a kép közepén. Előtte karonülő gyermekével egy menyecske. „ — Igaz, hogy kilép a tsz-ből, Mihály bácsi?" — kérdi. „ — Dehogy lépek! Inkább hallgatok erre a sok kövér zsákra, mint arra a kövér kulákra." - feleli Mihály bácsi, miközben egyik kezével a teli raktárra, másik kezével az utcán éppen elhaladó kulákra mutat. Mihály bácsi nem hallgat a kulákra, jó termése van. Hogy ezt a betakarított sok teli zsákot igazán értékelni tudjuk, azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a kormányprogram után már csak a betakarítás volt hátra. A szép teljesítmény tehát nem csak a júniusi fordulat gyümölcse, hanem a megelőző időszak munkáinak eredménye is. E kettős dicséret mellé, még hozzátehetjük, hogy egyúttal a kulákok kritikája is megtörtént, mintegy jelezve, hogy az új út harcosainak sem szabad elfeledkezniük a kulák veszélyről. Ugyanezt a már korábban is említett, „a régi megbecsülése az újban" szemléletet láthatjuk az árleszállítással kapcsolatos karikatúráknál. A szept. 6-i árleszállításokra gyorsan reagált a lap. A szept. 10-i 37. sz. címlapja a pesti utcát mutatja az árleszállítás után, vasárnap reggel. A rendőrtől az utcaseprőn át a „müezzinig"

23

, természetesen rendkívül elégedetten, mindenki újságot olvasva közlekedik, végzi a munkáját. A 38. számban már nem csupán az árcsökkentés tényéről, hanem annak gyakorlatáról is találunk rajzokat. A címlapon két képben láthatjuk egy járókelő vásárlókedvének növekedését. Az első képen felfedezi, hogy olcsóbbak lettek az ingek, és elhatározza, hogy vesz egyet. A következő képen számos csomaggal terhelten látjuk viszont az áruházból kijövet. Ahogy ismét elhalad a khakat előtt, „- Hm, az ingről egészen elfelejtkeztem." - mondja magának. Ugyanennek a számnak az 5. lapján az „Egy kerékpárvásárlás története" c. karikatú-