Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Kresalek Gábor: Humor és politikum. A Ludas Matyi 1948-as és 1953-as évfolyamainak elemzése

rát találjuk. Takarékos Tamás a vicc hőse megtakarított 1080,— Ft-ot, hogy biciklit vásároljon. Amikor elmegy az áruházba, kiderül, hogy még rengeteg pénze maradt. így újabb és újabb dolgokat vásárol. Tetőtől talpig felöltözködik és még süteményt is vehet. Nem vitás, hogy az árleszállítás az ország minden lakóját érintette, s mint ilyennek, helye volt a Ludasban. A beszolgáltatással kapcsolatos intézkedések már kevesebb emberre vonatkoztak, reagálni mégis érdemes lett volna rájuk. Nem ez történt, pedig júliusban az addig elmaradt beszolgáltatások elengedése, illetve a Minisztertanács novemberi határozata a begyűjtés csökkentésére, igenis sok embert érintett. Ehelyett egész évben, ha a begyűjtés a téma, két viszonyulással találkozhatunk. Vagy vidáman, frissen, zeneszóra, boldogan viszik parasztjaink a beadnivalót, vagy, természetesen elsősorban a kulákok, megpróbálják a beszolgáltatást szabotálni. Bár a kisiparral éppúgy mint a szolgáltatások hiányos voltával, foglalkozik néhány karikatúra, szó sem esik arról, hogy a már elemzett ominózus címlappal szemben, ha nem is légvárak építésére, de decemberig igenis kiadtak 8673 db iparengedélyt. Ezzel a kérdéssel foglalkozván a 48. sz. 6. lapján a falusi kisipar elsorvasztásának szomorú eredményéről számol be a lap. Egy lovát vezető gazda, kezében talált patkóval, szerencséjét közli ismerősével, aki arra inti, ne ezt tekintse szerencsének, hanem majd azt, hogyha kovácsot is talál a patkó mellé, aki azt felteszi a lova lábára. Ugyanígy számos vicc foglalkozik a falusi borbélyok hiányával.

24 Nem jobb persze a helyzet a kisipar tekintetében a városban sem. Sűrűn fordulnak elő a szolgáltató ipar hibáit kipécéző karikatúrák. Ezek elemzése azonban már a magánszféra jelenségeinek vizsgálatához tartozik. Érdekes átvezetést nyújt a magánélet vizsgálatához, kontraszt hatása révén, a békekölcsön, mint téma jelentkezése az első és a második félévben. A 16. sz. 4. oldalán a „Sorsolások idején" c. karikatúrát találjuk. Két munkás a sorsolás eredményéről szóló táblát nézi. „ — Nézzük csak szakikám, ki nyerte a legtöbbet a békekölcsönön?" — szól az egyik. „ — En!" — kiált fel magára mutatva a gyár. A 39. sz. 2. lapján viszont miközben szüleik még alszanak, két gyerek vizsgálja a frissen bedobott újságban a nyereménylistát. „ - Kihúzták! Meglesz a kerékpár!" - kiált fel a nagyobbik. Az első félévi üzenet: a közösség érdeke a legfontosabb, a második félévi; az egyének öröme, a fogyasztás sem szégyen, ugyanígy a dolgozók személyes érdekeivel törődni sem az. Ezért, bár a júl. 22-i munkavédelmi határozathoz képest kissé megkésve, de végülis a 40. szám 3. lapján okt. 1-én karikatúrával reagál a lap az intézkedésre, „Ez aztán felelet a javából" címen. Egy üzem udvarán dézsában, öntözőkanna segítségével mosakodnak a munkások. Mérgesen kérdezik az arra haladó munkavédelmi felelőstől, hogy mikor akarja a fürdőépítésre kiutalt 50 000 forintot felhasználni. ,, - Mit akar, ezt a locsolót már abból vettem." - hangzik a válasz. Szintén a dolgozók érdekvédelmének bizonyos pontjaival foglalkozik a „Nem így kell gondoskodni a dolgozókról!" c, a 29. sz.-ban kétszer is jelentkező összeállítás. Az első mindjárt a 2. lapon található, 4 rajzból áll, az egyhangú üzemi konyhai koszttal, a fagyosan tárgyaló merev igazgatóval, a sűrű munkahelyi átcsoportosításokkal, és a KIK lassúságával foglalkozik. Az 5. oldali válogatás megismétli szó szerint ugyanezeket a problémákat, ám két rajzzal kiegészíti azokat. Az egyik rajz a kisipari szövetkezeteket kívánja gyors munkára serkenteni, a másik a korábban már elemzett számmisztika ellen emel szót. A rajzon egy előadót látunk, aki a számok tengerébe „fullasztja" hallgatóságát. Már a rajzok helyszíneiben is egyértelműen a magánszférára vonatkozik a 35. sz. címlapja: „Javítanivalók a javító iparban"! 8 ábrázolás foglalkozik a szolgáltató ipar gyengeségével. Szidják a szerelőket, a csöpögő vízcsapokat, az alkatrész és szakemberhiányt, a lassú Patyolatot, és ismét találkozunk a falusi borbélyok és kovácsok hiányának emlegetésével. Sok szó esik a napi életet nehezítő bosszúságok forrásairól, a hiánycikkekről, és a rossz minőségű áruról. Ezek közé tartozik az év sláger hiánycikke, a szög és hogy a borbélyok hiánya még feltűnőbb legyen, a rossz zsilettpenge. A 37. szám 8. lap-