Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Kresalek Gábor: Humor és politikum. A Ludas Matyi 1948-as és 1953-as évfolyamainak elemzése

dolgozik" - sopánkodik az asszony. A „Sarkvidéki idill" c. vicc kapcsán még prostituáltak is kerülnek a lapba. „Jó napom volt az éjjel!" - dicsekszik az egyik kokott társnőjének. Szokásosak még a polgári összejövetelek. A 35. sz. 5.1. a „Finom úri társaság" c. vice két rajzból áll. Az elsőn azt látjuk, hogy ki-ki hogyan viselkedik, a másodikon azt, hogyan szeretne. Aki áhítattal hallgatja az énekesnőt (nyilván a társaság egyik dilettáns tagja az aki énekel), szíve szerint fejbevágná egy vázával. Aki a szivarokat kínálja, dohányozna és újságot olvasna. Aki mereven ül, az orrát piszkálná, levenné a cipőjét és feltenné az asztalra. A harmóniában egymás mellett ülő házaspár férfi tagja a velük szemben ülő magányos lányt teperné le, mialatt a mögöttük álló házibarát a feleséggel csókolózna. A magánélet eseményei elkülönülhetnek a politikától. Nem kell tehát ezek bemutatását nyíltan átpolitizálni. Ez a karikatúra, miközben a valóság és a vágyak dichotómiáját mutatja meg, durva erőszak nélkül politizál is. Teszi ezt egyszerűen a címével. A minden egyes társadalmi rétegbe tartozó emberrel előfordulható kettősséggel, nem tehetünk mindig vágyaink szerint, a cím révén egy réteg képmutatása kerül terítékre. Élesebben, de szellemesen vonja össze a magán és politikai szférát a 6. sz. 6.1. „Felülvizsgálat után" c. vicc. A szemeit szemérmesen lesütő asszonyka az ellenállási bizottság szobájából lép ki. Férje mérgesen kiált rá: „Ugy? Te nem álltál ellen? Na gyere csak haza!" Szerepelnek az évfolyam hasábjain bárok és ghlök, viccelnek elhízott asszonyokon. Télen jelmezbálokat mutat be a lap, nyáron a strandok zsúfoltságán élcelődik. A sporttal foglalkozó viccek száma ahhoz képest, hogy'48 a londoni olimpia éve, nem túl magas. Fele-fele arányban találhatók a futballal, az olimpiai edzőtáborozással, és magával az olimpiával, győzteseinkkel foglalkozó rajzok. összefoglalva az évfolyamról elmondottakat 48-ban a magánélet viszonylagos szabadságát, olykor kedélyességét, míg a politikai életnek keménységét mutatják a lap karikatúrái. Mielőtt búcsút veszünk a 48-as évtől, álljon itt még néhány, az elemzés során kimaradt példa. Igen riasztó, hogy az 50. sz. 5. lapján Farkas Mihály párbeszédet folytatván egy darumadárral, mely a honvédség tollszállítójának vallja magát, azzal fenyegeti meg a madarat, hogy ha nem tűnik el innen, úgy megrúgja, hogy az dél felé száll. Tekintettel arra, hogy túl vagyunk a Tájékoztató Iroda állásfoglalásán, a „Farkas és a daru" című La Fontaine-t idéző viccet a Rajk ügy előszeleként szemlélhetjük.

16 A magánélet és a politika köré rajzolódik, közte húzódik meg Vas Zoltán számos szereplése a Ludasban. Ö, ha más hangsúllyal is, sőt valós népszerűséggel, a nép jótevőjeként, segítőjeként szerepel. Nem követel, nem intéz szózatokat, nem leplez le senkit, nem hadakozik az egyházzal, hanem, és ezért kapcsolható szereplése a magánélet ábrázolásaihoz, mindent elintéz. Kenyeret és ötvenfillérest ad. Megnyitja a Margitszigetet. Igyekszik javítani a pesti közlekedésen, mely különben állandó témája az évfolyamnak. A járművek zsúfoltsága, az útvonalmódosítások, a kalauzok modortalansága, majd udvariassági versenye, a napi élet apró bosszantó eseményei között, szinte minden számban helyet kapnak. Szintén a magánélethez kapcsolódik az az immár utolsó politikai jellegű téma, mely a különböző minisztériumokban és hivatalokban történő tisztogatásokkal foglalkozik. Tisztogat Molnár E. a Külügyben, ciánoz Rákosi a FM-ben, tisztogatások folynak a Rádióban. Akik kikerültek állásukból, aligha élvezhették a Ludas által is ábrázolt, még viszonylag konszolidált magánéletet. A hétköznapi ember életét a párt és személyi csatározások kevéssé érintették. Elindítói lehettek egyfajta bizonytalanság érzetnek, de a napi félelem légkörét még nem teremtették meg. A „B" listázások, racionalizálások és tisztogatások azonban, legalábbis a szenvedő alanyokban, elültették a létbizonytalanság, a félelem érzését. A félelemét, mely a következő évek egyik meghatározó eleme lett, és tartott az 53-as júniusi fordulatig, vagy talán annak a köznapi életet lassan és nem túl látványosan befolyásoló volta miatt még tovább, változó intenzitással.