Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)
II. Tanulmányok - Kresalek Gábor: Humor és politikum. A Ludas Matyi 1948-as és 1953-as évfolyamainak elemzése
1953-ban a szó valódi értelmében nem beszélhetünk politizálásról a Ludas kapcsán. Ugyanakkor az adott évben az egész élet, annak minden szférája átpolitizálttá vált. Politikai kérdéssé alakult a munka, a termeléshez való viszony, a családi élet, a kultúra minden területe. Megszűnt a tévedés lehetősége, a mulasztás bűnné, szabotázzsá növekedett. Egyszóval azt mondhatjuk, hogy a politika, mint olyan, sajátos módon elcsúszott. Emellett nem szabad azonban arról sem megfeledkezni, hogy a párton belüli erőviszonyok, a párt és kormányprogramok változásai is politikai kérdések, Nem lehet nem belpolitikai kérdésként kezelni az extenzív iparosítás ütemének csökkentését, az életszínvonal emelését célzó döntések megszületését, a parasztsághoz fűződő viszony változásait. Ha tehát a 48-ban alkalmazott felosztás szerint először a politikai élet kérdéseit, majd pedig a kulturális élet, a művészet, a magánszféra eseményeinek Ludas-beli lenyomatát kívánjuk vizsgálni, meg kell kísérelnünk az egységesen egybefonódott szálak valamikénti szétválasztását. Az elkülönítés nem oldható meg olyan könnyűszerrel, mint '48-ban, amikor még karakterizálni lehetett a pártharcok kérdéseit, a politikai ellenfelekhez való viszonyt, ezek körét. Egy viszonylag szuverén magánélet létezését figyelhettük meg. Ily módon '53-ban, elemzésünk politikai területére vonatkozó részét két száha fűzhetjük fel. Az első és talán legfontosabb szál a júniusi fordulathoz kapcsolódik. A vizsgálat során arra kaphatunk választ, hogy a Ludas tükrében karakteresen elválasztható-e egymástól az év első és második fele, illetve hogyan viszonyul a lap az új kormányprogramhoz, vagyis végső soron az a kérdés, hogy hetilapunk a mindenkori vezető garnitúra elkötelezettje-e, vagy pedig kimutathatók-e a valamelyik hány vonalhoz való következetes ragaszkodás jelei. A másik szál a politikai viszonyok elemzésekor nem magának a politikának a szemlélése, hanem bemutatásának fő pontjai és tónusa. Nem annyha a miért, hanem inkább a hogyan kérdése. Az első szálon elindulva, le kell szögeznünk, hogy semmi jel nem mutat arra, hogy a Ludas szerkesztősége bármilyen oppozícióra hajlott volna a „négyesfogat" által meghatározott gazdasági, ideológiai irányvonallal kapcsolatban. A lap 11. és 12. száma meggyászolja Sztálint, akinek halála percében még nem lehetett világos az esemény korszakfordító jelentősége. A lap kegyeletének lerovását nem lehet sztálinista, rákosista szemléletnek tekinteni, ám attól sem tekinthetünk el, hogy egy vicclap reagálása az eseményre, legalábbis mai szemünkkel nézve, visszás. Sokatmondóbbak azok a karikatúrák, melyek a bányászokkal, a munkaversenyekkel, a kulákokkal foglalkoznak. Ezek, mint pl. a 12. sz. 2. lapján látható, „Egy magyar bányász otthonában" c. vagy mint az „Élenjáró derékhad" c. a 15. sz. 7. lapján található karikatúrák és társaik, szemernyi kétséget sem hagynak bennünk, hogy a lap ideológiai és gazdaságpolitikai hányvonala a június előtti vezetés koncepciójának megfelelő, azzal egyeztetett. 17 Ez, a kor viszonyainak ismeretében, természetesen nem is lehetett másként. Kérdés azonban, hogy a júniusi fordulat után az új programot is magáévá tette-e a szerkesztőség, vagy a régi vonalnak, és annak képviselőinek adott támogatást. Miután, mint a bevezetőből kitűnt, nézetünk szerint — legalábbis augusztusig - vakum képződött az események sodrása mentén, nem beszélve arról, hogy a program szándékos lassítása, Rákosi vezető pozícióban maradása, sőt az októberi KV-ülésen hangoztatott nézete (miszerint az új út a régi eredményeire épül, és időleges) 18 , lehetővé vált bizonyos fokú választás. Választás annyiban, hogy a lap dönthetett arról, teljes erejével az „új szakaszt" népszerűsítse, vagypedig, hogy éppenséggel jelentőségén alul kezelje, kezdeményezéseire ne, vagy csak alig reagáljon. Nézetünk szerint ez az utóbbi történt. Vizsgálódásunk során nem találtunk lényeges különbséget a két félév között, amint már jeleztük par exellence politizálásnak tekintendő gazdaságpolitikai kérdések kezelésében. Inkább azt mondhatjuk, hogy a júniusi fordulat után kiadott új kormányprogramnak csak bizonyos elemeire történik reagálás
