Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Kresalek Gábor: Humor és politikum. A Ludas Matyi 1948-as és 1953-as évfolyamainak elemzése

politizáló karikatúrák mellett a napi életből merített, illetve pusztán a nevettetés szándékával készített viccek is helyt kapnak minden számban. Ez egyfajta fogyasztói szabadságot eredményez, hiszen ki-ki kedve szerint ugorhat át részeket, feledkezhet bele az ízlése szerint való viccekbe. Ezzel szemben 1953-ban, a kulákságon kívül nagyon nehéz külső ellenséget találni. Történik néhány bágyadt próbálkozás a reakciós nagybirtokos, a reakció szekerét toló pap figurájának felélesztésére, de a kísérlet nemigen sikerült. Túl a koncepciós pereken, a sztálini doktrínához hűen, az ellenséget belül kell keresni. Mivel mind a pártveztés, mind a Ludas Matyi szemében 1953-ban az egész nép — eltekintve az igen kis számú és igy vagy úgy likvidálandó jobboldali ellenségtől — testvér, valóságos vagy potenciális kommunista, mindenesetre az aktuális hányvonalat ellenvélemény nélkül elfogadó partner, a kritika nyilai befelé, a szocializmus felépítésére szövetkezett népre hullanak. Érezhető ugyan némi distancia a karizmatikus vezetés és a tömegek között, ám a különbség, tekintettel arra, hogy a célok és útmutatások közösek és elfogadottak, nem lényegi. A különbségek hangoztatása nem is cél. Ennek megfelelően lerajzolt figuraként vezetők nem is szerepelnek a lapban. Akik viszont láthatók a hasábokon, eltekintve néhány jobboldali figurától, olyanok, mint a gyerekek. Vétségeik kisebbek és nagyobbak, ám gondos nevelőmunkával még szinte mindnyájan jó útra téríthetők. Elmarasztalásuk - mert természetesen 19534>an is a támadás a lap fő profilja —, hol általános formában, hol névre szólóan történik. Az 1948-as fenyegtő, ám közönségét mégiscsak felnőttnek tekintő hang dorgálássá szelídül. Itt kell megemlíteni, hogy mivel a külpolitikai tárgyú viccek szinte kivétel nélkül indifferensek a magyar fejlődés, politikai térkép, életmód és minőség szempontjából, a külpolitikai tárgyú viccek elemzésétől eltekintettünk. A két évfolyam mintegy bevezetésszerű vázlatos bemutatása után térjünk rá a konkrét elemzésre. Ennek feltétele, hogy egy szempontrendszert kell felállítanunk. E rendszer elemeit lássuk az alábbiakban. Mivel a Ludas Matyi szándékai szerint az ország teljes életének a bemutatására törekszik, és példányait nem bizonyos csoportok, kollektívák számára készíti, legyen kiindulópontunk maga az olvasó, mind fogyasztói, mind szereplői minőségében. Felosztásunkat tehát egy átlagember életszínterei mentén kezdhetjük meg. Mindnyájunk életében, ha különböző arányokban is, de szerepet játszik a politika, a munka, a szabadidős tevékenységünk, nemi hovatartozásunk, családunk és családi állapotunk, viszonyunk a művészetekhez, sporthoz. Minden ember életét befolyásolják a szolgáltatások, a bevásárlási, étkezési lehetőségek, és a már sokszor ezekkel is együttjáró napi bosszúságok, zökkenők. Ezeknek a témaköröknek szerepelniük kell egy szatirikus lapban. A kérdés, — és ez már a lap profilját, hányultságát mutatja, — hogy ezek a témák milyen arányban, milyen súlyozással, és legfőképpen milyen tendenciák szerint, mit sugallva kerülnek elénk. Minden egyes sajtóterméknek, a szerkesztői és alkotói szándékoknak megfelelően, megvan a maga sajátos, csak rá jellemző hangja, stílusa. A vizsgálódás feladata éppen ennek a specifikumnak és mélyrétegeinek a feltárásában rejlik. Mélyrétegen a szatirikus lapoknál kötelezően meglevő (éppen ez különbözteti meg őket az egyszerű vicclapoktól) elkötelezettséget értjük. Az elkötelezettség, természetesen, nem minden esetben politikai jellegű, lehet elvontan humanista, vagy bármi más hányú is. Ebből a szempontból a Ludas Matyi helyzete egészen világos. Lapunk elkötelezettsége egyértelműen politikai tartalmú, ám mint jeleztük, nem a szó klasszikus értelmében, hanem szócsőként. Ily módon a fent jelzett témakörök 1948-ban még kevésbé, 53-ban már teljesen átpolitizálva jelentkeznek. Mint látni fogjuk, 48-ban, bár a fő hangsúly a belpolitikai élet pártok közötti csatározásain van, a felsorolt témakörök mindegyike helyet kap. Nemcsak, hogy helyet kap, hanem többségében nem veszti el teljes önazonosságát sem. Pl. a 48-as házastársak súrlódásai nem csupán erőltetett erkölcsnemesítő szándékkal, hanem a komikum kedvéért is szerepelnek. Egyáltalában a 48-as viccekben létezik még szuverén magánélet. 53-ra