Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Kresalek Gábor: Humor és politikum. A Ludas Matyi 1948-as és 1953-as évfolyamainak elemzése

mindez megszűnik. A rajzok szereplői egy nagy gépezet részei. Alkatrészek, melyek olykor diszfunkcionálisan működnek. Az egyes témakörök nemcsak leszűkülnek, hanem pedagógiai példatárakká is válnak. Elemzéshez választott módszerünk igen egyszerű. A felsorolt témakörök alapján rendszerbe foglaltuk a két évfolyam anyagát. Ezután a korszakról készült történeti szakmunkák segítségével kiválogattuk az egy-egy típusra, illetve a legfontosabb történelmi folyamatokra legjellemzőbb példányokat. Ezután az így kiválasztott mintát elemeztük. Szemléletünkben igyekeztünk magunkat napjainktól függetleníteni és az elemzéskor mércéül az ábrázoltakon, a normális ember normális cselekedeteit kérni számon. Első témakörünk a politika. Azok a viccek, melyek a konkrét belpolitikai helyzettel, annak vetületeivel foglalkoznak. Mint láttuk, 1948-ban a fő belpolitikai kérdések a kommunista párt és a hatalom viszonyrendszere köré rajzolódnak ki. Az első negyedév legfontosabb eseménye a két munkáspárt egyesülése. Bár a két párt kongresszusa csak jún. 12-én mondja ki az egyesülést, gyakorlatilag a kérdés februárban eldőlt — amikor Szakasits távollétében a Szociáldemokrata Párt (SZDP) nagy-budapesti vezetőségi ülése ismerteti Kéthly, Bán, Szeder, Szélig és társaik, tehát a párt még létező Jobboldali" reprezentánsainak kilépését a vezetőségből, - amikor a kommunista párt meggyorsítja a tagfelvételt az SZDP rovására, - ületve márciusban, amikor az SZDP XXXVI. kongresszusa felhatalmazza a vezetést a kommunistákkal való tárgyalásokra a munkásegység megteremtésére. Hogyan jelentkezik ez a döntő jelentőségű esemény a Ludas Matyiban? Márciusig az SZDP bal- és jobboldala közötti csatározásokról szólnak a viccek. A hangnemre jellemző a következő: ,,A kalapácsos ember dilemmája" című (1948. 2. sz. 4. lap) Az SZDP-jelvény ismert vörös kalapácsos embere, ölében Népszava, csüggedten ül a párt székháza lépcsőjén. Kalapácsa mellé állítva, kezében cigarettapapír, cigarettát sodor. Egy nyeszlett ember kérdi tőle:,,Miért tett*, 'e a kalapácsot?" - „Majd ha eldöntötték, hogy újra jobbfele kell ütni, akkor újra felveszem." — mondja. A kalapácsos ember alakja még többször is előfordul. Hol vörösre kell festeni, mert már nagyon rózsaszín lett, hol gengszter külsejű emberek közé kerül, - ugyanis Peyer szeretné kivetetni kezéből a kalapácsot, hogy vezér lehessen, hol pedig ütnie kell. E rajzok közül figyelmet érdemel még a „Jobb, mint a kalapács" című szereplése. A karikatúrán két munkás, a kezében kalapács helyett MKP jelvénnyel a lesújtásra készülő jelképet nézi. „Érdekes szaki, ezzel jobban lehet ütni, pedig nem is kalapács" — mondják. A szám III. 17-én jelent meg, 10 nappal az SZDP-kongresszus határozata után. Az ijesztőre rajzolt gyűlölködő szoborszerű vörös ember, és mellette a két mosolygó, erős testalkatú munkás nem sok kétséget hagy az egyesülni készülő két párt harci stratégiája felől. Természetesen az SZDP-re vonatkozó karikatúrák nemcsak a kalapácsos ember körül forognak. Láthatjuk Szakasitsot tornaórát tartván balra-átot vezényelni, miközben az ablakon jobb oldalon benéző Peyer felé a szépen balra fordult sorból néhányan visszanéznek. Láthatjuk, hogy európaszerte egyesülnek a munkáspártok, csak a magyar szocialisták udvaroltatnak maguknak (Szakasits, mint eladósorban levő lány kacérkodva, ám mégis távolságtartóan ül a padon a néki szépet tevő, s kis bajuszkáját pödrő legény — Rákosi mellett. Jobbra tőlük összebújva, csókolódzva a már egyesült pártok képviselői, szintén hazájuk népviseletében.) Ugyanakkor bírálják Ries Istvánt az amnesztia miatt, bár ő nem számít jobboldalinak senki szemében, hiszen igazságügyminiszteri funkcióját 1950-ig megtartja. Ebben az esetben személyén keresztül magát az SZDP-t inszinuálják. A karikatúrák azt sugallják, hogy a szocialisták akarják kiengedni a nyilasokat, rablókat és egyéb kétes elemeket. Hasonlóan tudatosan zavart keltő, dezinformáló a 10. szám címlapja. Bebrits mint kalauz áll a Keleti pu. peronján. Az idő a nagyóra tanúsága szerint 15 óra. A vonat ablakában Bán, Kéthly, Szeder, Szélig és Miliők. Egy vasutas éppen az ablakuk alatti kereket kocogtatja. Bán kérdi: - Ki kopog? Kéthly, aki derékig kihajol az ablakból, feleli: - A ka-