Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)
II. Tanulmányok - Rainer M. János: Irodalom - politika, 1955
kezett feltüntetni a júniusi határozatokat. Idáig még a későbbi márciusi határozat sem ment el. Farkas kitért a Népfront - Nagy Imre nemzeti egység-koncepciója - kérdésére is: „A Népfront egységes? Ne áltassuk magunkat. A függetlenség, hazafiasság (!), törvényesség kérdésében egyetértés van, de a fő kérdésben: a szocializmus építésében nincs egység. Osztályharc folyik." Éppen ezért hodalmi egység sem lehetséges, főképpen nem a dogmatikus elemekkel való harc, az 1954. októberi határozat alapján. „Az eszmei egységet maguknak az íróknak kell kialakítani a párt politikája alapján" - ez a néhány hónappal korábbi álláspont revízióját kívánta. A korábban felvázolt jelenségek, s a jegyzőkönyv is mutatják: a fordulat 'tudatosítása' nem ment könnyen. Az új szakasz végét az 1955. márciusi és áprilisi KV-határozatok tették nyilvánvalóvá. (Farkas Mihályt egyébként, aki 1953 nyarán hatalmi pozíciójának megtartása érdekében az új szakasz politikai hányvonalához csatlakozott, felmentették KV—titkári tisztsége alól, és a Politikai Bizottságból is kikerült. 27 ) III. Az MDP Központi Vezetőségének 1955. márc. 2—4-i határozatát ehelyütt részletesen ismertetni nem szükséges. Az írószövetség vezetői a fordulatot tudatosító eseményeket megelőzőleg megpróbálták álláspontjukat megfeleltetni az új követelményeknek. Az igazodás lazulását mutatja az írószövetség pártszervezetének beszámolója a szovjet írókongresszusról, amely - hangsúlyeltolódásokkal — igyekezett az előző év novemberi taggyűlés álláspontját tartani. Harcot hirdetett a ,jkispolgári nézetek ellen", és nem bírálta az 1954. márc. 15-i állásfoglalást, sem az '54-es közgyűlés beszámolóját. Ugyanakkor a frissen született fagyejevi formula („a szocialista realizmus a legkritikaibb életigenlő realizmus") erőteljes hangsúlyozásával igyekezett a bírálat lehetőségét fenntartani, s az hodalmi egység módosított megfogalmazásával közvetve kiállt az új szakasz népfrontpolitikája mellett: „... a nemzeti egység nem akármilyen egység, nem akármilyen szövetség, hanem olyan szövetség, amely a szocializmus felé megy. A párt által vezetett nemzeti egységpolitika alapján létrejött egy hodalmi egység, amelyben kommunista és nemkommunista hók vannak... akik a nemzet legdöntőbb kérdéseiben egyetértenek." 28 Nincs terünk itt kitérni azokra a (sokjelentésű) hodalmi vitákra, amelyek ekkor a Szovjetunióban zajlottak. A hazai megnyilatkozásokból, a II. szovjet írókongresszus anyagainak bő közléséből úgy tűnik, hogy az új szakasz hívei a hazai nyomást enyhítendő érveket kölcsönöztek a szovjet vitákból. A kongresszus ti. harcot hirdetett a ,,rószaszínűre lakkozás" ellen, s hói feladatnak jelölte meg a társadalmi visszásságok kritikáját. 29 Még a márciusi határozat írószövetségi ismertetését követően (márc. 8.) is érzékelhetők ilyen törekvések, pl. az 1955. márc. 22-i MDP aktíva Irodalmi Újságban közölt felszólalásai alapján. A KV határozata ismeretes módon a Nagy Imre-fémjélezte Jobboldali opportunizmus" elítélésén alapult. Tamási Lajos is részletesen szólt a jobboldali torzítások hodalmi adalékahói (az 1953 június előtti hodalmi és egyéb eredmények lebecsülése, a pártirányítás szerepének tagadása, az hodalmi bírálat helytelen túlhajtása stb.) és deklarálta, hogy a fő feladatot e jobboldali elhajlások elleni harc jelenti. Elismerte, hogy „felelőtlen" módon nyilatkoztak az hodalom nemzeti egységéről, de hozzátette, hogy valódi elvi egység az 1953. júniusi határozat „életreszóló tanítása" alapján mégis lehetséges, majd így folytatta: „Nem szeretném, ha az hod alom politikában, az hodalompolitika gyakorlatában olyan időszak következnék, amelyik a Központi Vezetőség határozatát rosszul értelmezve szót emelne minden olyan mű ellen, amely hibákra, negatívumokra mutat rá... A határozat óta egyes elvtársak részéről bizonyos visszahúzódás, bizonytalanság, elkedvetlenedés sőt bizonyos félelem tapasztalható... Nagyon határozottan, nagyon felelősen ki
