Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Breinich Gábor: Harrer Ferenc helye és szerepe a Hazafias Népfrontban 1954-1958

Breinich Gábor HARRER FERENC HELYE ÉS SZEREPE A HAZAFIAS NÉPFRONTBAN 1954-1958 Bevezetés Harrer Ferenc hosszú pályafutásán végigtekinteni, a teljes életművet felkutatni egy nagyobb lélegzetű biográfia feladata lesz, melynek egyik fejezete a most elkészült tanulmány. Ebben életének egy szakaszát kiválasztva azt próbáltam megvizsgálni, miképpen tud beilleszkedni egy polgár, egy gyökeresen új társadalmi rendbe, miképpen képes megőrizni közéleti aktivitását, s hogy saját és társadalmi rétegének elképzeléseiből mit tud megvalósítani az adott korszakban. Pályafutásának főbb állomásai vázlatosan, mintegy csak jelezve azokat, a következők voltak 1945-ig: az 1874-ben Óbudán született Harrer Ferenc apja nyomdokaiba lépve került be a székesfőváros tanácsi apparátusába 1896-ban, jogi tanulmányai befejezése után. Karrierje Bárczy István polgármestersége alatt ívelt fel. Tevékenysége a közigazgatás és a városrendezés elméleti kérdéseiben volt eredményes. Kapcsolatba került a Társadalomtudományi Társasággal, s publikált a Huszadik Század hasábjain is. 1918. áprilisában alpolgármesterré választották, s ezzel szinte egyidőben Gyöngyös város újjáépítési kormánybiztosává is kinevezték. Az októberi forradalom során Károlyi Mihály megbízásából a bécsi magyar követség, majd pedig hazatérése után a külügyminisztérium adminisztratív gépezetének megszervezője, 1919. jan. 24-től márc. 21-ig pedig hányítója is. A Tanácsköztársaság idején érdemi tevékenységet nem folytatott. A Peidl-kormány felkérésére a főváros polgármesterének teendőit látta el aug. 6-ig, mikor is nyugdíjaztatta magát. Az ellenforradalmi korszakban az 1925-ös törvényhatósági választások alkalmával lépett ismét a közéleti tevékenység porondjára, s a demokratikus blokkot támogató liberálisok oldalán került be a törvényhatósági bizottságba. Egy évvel később Bárczy Istvánt követve lépett be a kormányt támogató Egységes Községi Pártba, s 1943-ig aktív szerepet töltött be a Városházán pénzügyi, városrendezési és építési ügyekben. Jelentős része volt az 1937. évi VI. tc. létrehozásában, amely a városrendezésről és az építésügyről rendelkezett, továbbá a Nagy-Budapest problémakör vizsgálatában folytatott jelentősebb munkálatokat. Tagja volt a Fővárosi Közmunkák Tanácsának, (1925 és 1942 között) a főváros küldötteként felsőházi tagként is tevékenykedett 1934-től 1942-ig. 1942 végén nem újítják meg közmunkatanácsi, majd pedig felsőházi tagságát sem, ezután a konzekvenciákat levonva lemondott a törvényhatósági bizottságban betöltött helyéről is, és ezzel teljesen visszavonult a közélettől.