Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Szabó Klára: A fővárosi várospolitika 1950-1954. évi történetéhez

A Minisztertanáccsal kell leülni, és vele kell megbeszélni ezt a kérdést — és egy egész sor rendelkezést kell megváltoztatni ahhoz, hogy a tanácsok valóban gazdálkodjanak... Gyakran ér bennünket az a vád, hogy mi megint önkormányzatot akarunk. Mi nem önkor mányzatot akarunk, hanem szabadabb gazdálkodási lehetőséget

." (kiemelés tőlem — Sz. K.)

40 Az előző gondolathoz is kapcsolódik az a keserű beismerés, amit Nezvál Ferenc a V. B. elnökhelyettese mondott ki: „Most fel lehetne és fel kell lépni, hogy a tanácsoknak nagyobb jogot adjanak, és hogy a tanácsok valóban a proeltárdiktatúra végrehajtó szervei, az államhatalom helyi szervei legyenek. Ha ugyanis a tervezést, vagy a végrehajtást nézzük, azt látjuk, hogy bizony eléggé bábok vagyunk, mert mindent meg akarnak előre szerkeszteni, határozni."

4

1 Ez utóbbi sorokat, de sokkal inkább a teljes jegyzőkönyvi anyagot elolvasva felmerül a kérdés: vajon mennyire ismerték fel a tanácsi vezetők cselekvési szabadságuk határait? A kérdés csak látszólag egyszerű, hiszen az egységes államhatalom eszméjének elfogadásakor a tanácsi munka összes nehézségei átlényegültek. A napi munka viszont napi találkozást (ütközést) is jelentett az önállótlanság következményeivel. A város vezetői közül talán többen élték át azt, amit Harrer Ferenc Pongrácz Kálmánról, az időszak BVT V. B. elnökéről tudni vél: „Pongrácz és a hivatalvezetésben munkatársai a szocialista államelmélet demokratikus centralizmus elvétől áthatva, minden, a város érdekében tett, különösen a felső szerveket bíráló kijelentéseimet a nézetük szerint idejétmúlt önkormányzati felfogás csökevényének minősítették. De lassankint elkerülhetetlenül úrrá vált felettük a genius loci. Amint a bajok és a nehézségek növekedésével, amelyek orvos-lását a város lakossága tőlük, mint hivatott képviselőiktől mind nagyobb mértékben és mind hevesebben követelte, támadóként kellett fellépniök a felsőbb szervekkel szemben, amiért ezektől csakhamar az önkormányzati felfogástól fertőzöttség vádját kapták, mindinkább ráeszméltek arra, hogy a demokratikus centralizmus nem jelentheti a városnak alávetettségét a kormányzattal szemben, hanem hogy a város az államnak saját életét élő társadalmi alakulata, amely kétségtelenül összhangban az állammal, a maga életlehetőségének biztosítását követeli."

42 E felismeréseket azonban a felsőbb hatalmak nem méltányolták. A júniusi határozat nyomán megjelent a 37/1953. (VII. 23.) MT sz. rendelet, amely a tanácsok irányításával közvetlenül a Minisztertanácsot bízta meg, megszüntetve ezzel az eddig érvényesült belügyminiszteri felügyletet. Az MDP KV 1953. okt. 31-i ülésének határozata a pártszervezeteket tanácsi munkájuk megjavítására szólította fel. S megindult az államigazgatás területén is az eddigi eredmények és hibák értékelése. Ezeken túlmenően azonban a júniusi határozatot követő évben a kezdeti nagy bizakodás ellenére lényeges változás a tanács irányítási rendszerében nem történt. Az hányítási rendszerrel szembeni elégedetlenség jogosságának elismeréseként is 1954 elején a Minisztertanács Racionalizálási Kormánybizottságot hozott létre. A bizottság feladata volt, hogy az államapparátus szervezeti formáinak, munkamódszerének elemzése alapján javaslatot dolgozzon ki a szervezet egyszerűsítésére, az államigazgatási munka racionalizálására. A kormánybizottság tanácsi szakbizottsága, ezen belül a Budapesti Racionalizálási Bizottság alapos munkát végzett, javaslatai valóban alkalmasak lehettek volna a BVT munkájának racionalizálására. A Budapesti Racionalizálási Bizottság jelentése azonban az örök tervezetek sorsára jutott. Javaslatainak csak töredékét láthatta beépülni a II. tanácstörvénybe, s a munkafolyamatok racionalizálása helyett a fővárosi tanácsnál a létszámcsökkentés került a figyelem középpontjába. A racionalizálási bizottságok munkájának, javaslatainak megítélését minden bizonnyal döntően meghatározta az\az irányelv, amely szerint: „A hatáskörök decentralizálásával végső fokon a központi irányítás hatékonyságának növelésére kell törekedni." (2.025/10/1954. MT. sz. határozat) A .Racionalizálási Kormánybizottság munkájában útmutatásul hasz-