Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Szabó Klára: A fővárosi várospolitika 1950-1954. évi történetéhez

nálhatta fel az MDP III. Kongresszusának határozatait. A III. Kongresszus ugyanis önálló naphendi pontként tárgyalt ,JKz államigazgatás és a tanácsok feladatairól." Előadói beszédében Nagy Imre, a kormány elnöke szólt az államigazgatás, a tanácsok irányításában, belső szervezeti életében megmutatkozó súlyos hiányosságokról, s azok okaira is rámutatott. A tanácsok négyéves tevékenységét értékelve megállapította: „Létrejöttének és fennállásának puszta ténye hatalmas sikere" az ország demokratikus fejlődésének. Megállapította továbbá: „A szocialista típusú állam szervezeti alapelve a demokratikus centralizmus, melynek népi demokratikus államszervezetünkben is érvényt kell szerezni. Nálunk ez az elv a tanácsok gyakorlati munkájában nem került következetesen megvalósításra. Központi államapparátusunk túlcentralizált, ugyanakkor túlméretezett, s éppen ezért nehézkes és elbürokratizálódott. Az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem, az egészségügy, egész gazdasági életünk szervezete ugyanüyen, sőt szövevényesebb és még inkább túlcentralizált, túlméretezett és nehézkes, mint maga az államigazgatás. A kettő együtt rendkívüli súllyal nehezedik a helyi tanácsokra,gátolja kezdeményezésüket, tevékenységüket, megbénítja a dolgozó tömegek aktivitását."

43 A teendőkről, a konkrét feladatokról már sokkal kevesebb szó esett. Az előadó helyzet-megítélésével egyet kell értenünk, de azt is meg kell mondanunk, javaslatai nem lépték túl a korábban, ugyan más szinten, már elhangzottakat, s koncepcionálisan új elemet a beszéd nem tartalmazott. Még ugyanebben az évben, 1954. aug. 19-én nyilvánosságra került a II. tanácstörvény tervezete. Országos vita után 1954. szept. 22-én az országgyűlés elfogadta az 1954. évi X. törvényt, a tanácsokról. Összegezve az eddigieket úgy vélem, a kezdet nehézségeivel birkózva, túlszabályozott intézményként a tanács első négy évében csak nagy erőfeszítéssel tudta ellátni feladatát. S bár munkájának végzése során érzékelte feladatai és lehetőségei között feszülő ellentmondást, amellyel egy szakmailag jól képzett, munkájában gyakorlott apparátus sem tudott volna megbhkózni, az egységes államhatalom eszméjének dogmatikus értelmezése hosszú ideig akadályozta az ellentmondás felismerését. Az egységes államhatalom eszméjének konzekvens alkalmazásával, az országos és helyi érdekek azonosságát feltételezve — s ezen érdekek felismerését önmaguk számára monopolizálva — a felső párt- és állami szervek semmivel sem tekintették másnak, többnek a tanácsot, mint a központi hatalom utasításait feltétel nélkül végrehajtó szervezetnek. Jegyzetek 1. Az első tanácstörvény miniszteri indokolása kimondja : „A törvényjavaslat az alkotmány rendelkezései szerint a demokratikus államszervezet magasabb formájának alapjait rakja le. Feladatunk, hogy a felszabadító

i Szovjetunió példája nyomán következetesen továbbfejlesszük Népköztársaságunk államszervezetét, tökéletesítsük működését; csak így tudja betölteni népi demokratikus államunk azt a nagy feladatot, amely a munkások és dolgozó parasztok államára a szocializmus építésében hárul." (Törvények és rendeletek hivatalos gyűjteménye, I. Törvények, törvényerejű rendeletek és minisztertanácsi rendeletek 1950., Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó - 9.) 2. Idézi Beér János: A helyi tanácsok kialakulása és fejlődése Magyarországon (1945-1960) Bp„ 1962.- 124-125. A tanácsrendszer bevezetését előkészítő munkálatokról lásd még: Gyarmati György : A tanácsrendszer előkészítő munkálatairól. Történelmi Szemle, 1981/2. sz. 3. I. tanácstörvény, 28. § (Törvények és rendeletek... 1950.) 4. I. tanácstörvényül. § (Törvények és rendeletek... 1950.) 5. Bihari Mihály: Politikai mechanizmus és demokrácia. (Válság és megújulás - Gazdaság, társadalom és politika Magyarországon. Az MSZMP 25 éve, Bp. 1982.)