Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Szabó Klára: A fővárosi várospolitika 1950-1954. évi történetéhez

alárendeltség együtt egymást erősítve szolgáltatta ki a tanácsot a felsőbb szervek akaratának, s némította el az önálló döntést igénylők halk szavát. Ezeknek az éveknek gazdaságpolitikai célkitűzései, a feszített ütemű iparosítás, a túlzott mértékű beruházás és felhalmozás a rendelkezésre álló anyagi eszközök lehető legracionálisabb felhasználását igényelte. A cél érdekében megszervezett, erősen centralizált gazdaság, az alkalmazott tervutasításos rendszer azonban csak szándékaiban tudott megfelelni e követelményeknek. E rendszeren belül túlságosan eltávolodtak egymástól a gazdasági döntéseket hozók a döntésben érintettektől, ily módon akik a döntést meghozták nem ismerhették jól egy-egy ügy összetevőit, döntéseik következményeit, akik pedig ezt ismerték, azok nem intézkedhettek. Más szervekhez hasonlóan a BVT — vállalatai és intézményei — is munkatervek alapján végezték munkájukat. Egy-egy évre vonatkozóan azonban nem egységes — a feladatokat és anyagi eszközöket is magukba foglaló — terv készült, hanem külön terv tartalmazta a BVT költségvetését, beruházási és felújítási hitelkeretét, s külön kellett évi anyagszükségletét tervezni, létszám és bérkérdésekben alkalmanként kellett a felsőbb szervekhez fordulni. A tervezés bonyolult rendszerében elsőként a szakminiszteri utasítások alapján az osztályok elkészítették az előzetes tervezetet, ennek miniszteri jóváhagyása után a Tervosztály—egyeztetve a Pénzügyi Osztállyal, a BPB-vel —összeállította a BVT tervét, azt az BVT V. B. megtárgyalta és elfogadta. Tanácsi intézmények, vállalatok tervei készítésekor az intézményekkel, vállalatokkal bővült a tervezésben résztvevők köre. A tervek készítői szinte állandóan az idő szorításában végezték teendőiket, ezért a tervek végrehajtásának ellenőrzésére az elvártnál jóval kevesebb időt fordíthattak. Mert bár pl. a vállalati tervek kötelezően a miniszterek által kiadott mérőszámok alapján"készültek, különböző szempontok miatt mégis gyakori volt a tervmódosítás; 1953-ban pl. 9Û esetben módosította a minisztérium az ipari vállalatok egyes tervszámait. Az már nyilvánvalóan nem csak tervezési bizonytalansággal magyarázható, hogy az első években a BVT beruházási kerete is negyedévről negyedévre változott; 1951-ben az év eleji 277 millióról az év végéig 394,2 millióra emelkedett. A tanácsrendszer első éveit a folyamatos átszervezések időszakaként is jellemezhetjük, amikoris szinte állandó mozgásban voltak a miniszteri és tanácsi hatáskörök, a tanács újabb és újabb feladatokat kapott, vállalatok és intézmények kerültek tanácsi felügyelet alá. E mozgások okán, de a rugalmatlan tervezési gyakorlat miatt is gyakran merültek fel költségvetésben nem szereplő költségigények. A fővárosi tanácsnak, amely csak a költségvetésben biztosított hitelkeretét használhatta fel, s szigorúan csak a költségvetésben meghatározott célra, hatásköre e vonatkozásban méltatlanul szűkös volt. Költségvetésen kívül sem a tanács, sem a V. B. nem engedélyezhette 100,- Ft költség felhasználását sem, még akkor sem, ha az összeget - a költségvetési feladatok hiánytalan ellátása mellett — a tanács a költségvetésben biztosítani tudta volna. A felmerülő, jogos költségeket póthitelből lehetett csak finanszírozni. A póthitelt az illetékes szakigazgatási szervnek kellett kérnie, amelyeket miután az FPB is megtárgyalta, a Pénzügyi Osztály összegezte, a V.B. megtárgyalta, elfogadta, s csak ezek után továbbították a Pénzügyminisztériumnak, amely havonta egy alkalommal döntött ezekben az ügyekben. Egy-egy póthitel engedélyezése 4—6 hetet is igényelt, s ez érthetően okozott feszültségeket az egymás alá rendelt szervek között,s nehézségeket a napi munka folyamatában. A tanácsi gazdálkodás nehézségeit — amelyeknek jelentékenyebb része az ország gazdasági helyzetének volt következménye, egy másik része azonban a bürokratikus, egymásnak sokszor ellentmondó, s a tényleges gondokat felerősítő gazdasági rendszabályoknak — hosszasan sorolhatnánk. Helyette arra keresem a választ, hogy a város vezetőinek a különböző tervek készítése során milyen lehetőségei voltak a város érdekeinek képviseletére? A város

x vezetői úgy gondolom rövid idő alatt felismerték mozgásterük valós hatá-