Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Szabó Klára: A fővárosi várospolitika 1950-1954. évi történetéhez

megállapításához, ahhoz, hogy a Fővárosi Villamosvasút Vállalat kiselejtezett villamos kocsiját átadhassa Miskolcnak stb. Egyáltalán egy-egy ülésen — 4-5 óra alatt - az érdemi munkát megnehezítően sok, 8-10 kérdésben kellett állást foglalni, dönteni ennek kapcsán 30-40 határozati javaslat sorsáról. (1952-ben maga a V. B. elnök is úgy ítélte meg, hogy az ellenőrzést megnehezítően túlságosan sok az 1951-ben megszületett közel 1900 V. B. határozat.) 1951. jan. 30-án pl. a V. B. tagjai a következő napirendi pontokat tárgyalták meg: az elnök beszámolóját a V. B. határozatok végrehajtásáról, jelentést a BVT V. B. és a kerületi tanácsok végrehajtó bizottságai hivatali szervezetének módosításáról. (Ennek kapcsán nem mulaszthatom el megemlíteni az anyag egyik jellemző mozzanatát, az ezekben az években oly gyakori átszervezések nehezen elkerülhető buktatóinak világos példázatáról. Az előzetes írásos anyag közli a BVT V. B. akkori hivatali szervezetének felépítését, a BM által ajánlottat, s végül azt, amit a jelentés készítője a V. B.-nek elfogadásra javasolt. A két utóbbi között van néhány eltérés, közöttük az egyik az Oktatási Osztály belső tagozódására vonatkozik. Az osztálynak a tanács megalakulásakor volt Múzeumi és Levéltári Csoportja, mert a fővárosi múzeum és levéltár tanácsi felügyelet alá tartozott. 1950. szeptemberében azután miniszteri utasításra a BVT mindkét intézményt átadta a VKM-nek, - a BTM 1953-ban, a levéltár jóval később 1968-ban lesz ismét tanácsi intézmény — megszűnt tehát az Oktatási Osztály Múzeumi és Levéltári csoportja. A BM ekkor, 1951. januárjában, mindezek ellenére javasolta a Csoport megszervezését. A tanács és a BM kapcsolatára jellemzően a jelentés készítője erről fegyelmezetten csak ennyit jegyez meg: „A Levéltári és Múzeumi Csoportnak az osztály szervezetében való meghagyása szükségtelen. A levéltárat és a múzeumokat ugyanis időközben kivették a Városi Tanács hatásköréből."

30 Megtárgyalta továbbá a V. B. 1951. jan. 30-án a megbízást nem kapott 197 fővárosi hitoktató egyszeri segélyezését, ám határozata csak újabb előkészítő, egyeztető megbeszéléseket írt elő. Jóváhagyta a főváros felügyelete alá tartozó beruházási vállalatok 1951. évi részletterveit; tudomásul vette a 2-es sz. villamosvonal és a Nagykörösi úti második vágány építési tervfeladatainak állásáról szóló jelentést; határozatot hozott a Művelt Budapest mozgalom megindításáról; a Budapesti Magasépítő Vállalat átvételéről; elfogadta a Pénzügyi Osztály 1950. IV. negyedévi munkájáról szóló jelentést; valamint a 70-es sz. trolibusz útvonalának meghosszabbításáról szóló beszámolót. Határozott arról, hogy a szegénységi bizonyítvánnyal rendelkező cukorbetegek térítés nélküli insulint a továbbiakban nem a BVT V. B. Egészségügyi Osztályának, hanem a kerületi tanácsok engedélyével kaphassanak. Döntöttek végül személyi és fegyelmi ügyekben, a kerületek közötti tapasztalatcserék megszervezéséről. Engedélyezte a V. B., hogy a népszórakoztató intézmények többletnyereségeik egyharmad részét - NT határozatnak megfelelően - dolgozóik jutalmazására használhassák fel. Napirenden kívül hozott határozatot arról, hogy a visszaélések elkerülése érdekében a házasság előtti orvosi vizsgálatra jelentkezőknél szigorúbban ellenőrizzék a személyazonosságot, s nem először a csepeli közlekedési jelzőlámpa felállításáról. Végül az elnök beszámolt a BPB észrevételéről, miszerint az állandó bizottságok munkája nem megfelelő. A V. B. ezért gyakran alkalmazott intézkedési módszerként bizottság létesítését határozta el, amely bizottság feladatául az állandó bizottságok munkájának felülvizsgálatát jelölte meg. Az államigazgatási szakfeladatokat ténylegesen ellátó szakigazgatási szervek még formálisan sem rendelkeztek önállósággal, az államigazgatási hierarchiában betöltött szerepük kizárólagosan a végrehajtásra szorítkozott. A fővárosi tanács várospolitikai tevékenységének mozgásterét kétségkívül behatárolta az előzőekben vázlatosan ismertetett kettős alárendeltség, de úgy vélem sokkal inkább az a tény, hogy bár feladatokat bőven kapott a tanács, de a feladatok megoldásához nélkülözhetetlen anyagi eszközökkel nem rendelkezett. A gazdasági önállótlanság és a kettős