Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)
II. Tanulmányok - Szabó Klára: A fővárosi várospolitika 1950-1954. évi történetéhez
reakció támadásaival szemben éppen úgy, mint az imperialisták minden provokációjával szemben. A helyi tanácsok is a dolgozó néppel összeforrva, attól soha élnem szakadva erősítsék népünk nagy harcát, melyet a nagy Szovjetunió által vezetett hatalmas és legyőzhetetlen békefrontban vívunk a háborús gyújtogatok őrült és gonosz terveivel szemben. Erősítsék a helyi tanácsok is a béke magyar frontszakaszának erejét és szilárdságát, tegyék még erősebbé a béke magyar bástyáját." 6 Hasonló gondolatokat fogalmaztak meg az alakuló fővárosi és kerületi tanácsüléseken is, kiegészítve azt a párt és az állam hanti feltétlen lojalitás hangoztatásával, ahogyan azt a fővárosi tanács elnöke is tette: „A helyi tanácsok a dolgozó nép államhatalmi szervei: éppen ezért feladatunk lesz, hogy kíméletlenül harcoljunk a reakció ellen, éberen vigyázzunk a dolgozó nép érdekeire, békés építő munkáját ne engedjük megzavarni az imperializmus ügynökeinek, a klerikális reakciónak aknamunkájától. Feladatunk, hogy szívós, áldozatkész munkával szervezzük a szocializmus építését. Budapest dolgozó népe megbízásából a tanácsokon belül érvényre fogjuk juttatni, mint üzemeinkben is, a szigorú, szocialista állami fegyelmet. Pontosan és lelkiismeretesen végre fogjuk hajtani a párt és a kormány határozatait és ellenőrizzük azok betartását, végrehajtását." 7 A megválasztott tanácsok ellentmondásos jogi és pénzügyi helyzetben kezdték meg lelkesítőén szép feladataik teljesítését. Ennek kapcsán csak utalni szeretnék néhány tényre. Arra, hogy a kifejezetten politikai szempontok érvényesülésével megszületett 1949. évi XXVI. tv. értelmében Budapesthez csatolt 7 megyei város (Budafok, Csepel, Kispest, Pestszenterzsébet, Pestszentlőrinc, Rákospalota, Újpest) és tizenhat nagyközséggel (Albertfalva, Békásmegyer, Budatatény, Cinkota, Mátyásföld, Nagytétény, Pesthidegkút, Pestszentimre, Pestújhely, Rákoscsaba, Rákoshegy, Rákoskeresztúr, Rákosliget, Rákosszentmihály, Sashalom, Soroksár) a főváros területileg több mint kétszeresére, lakosság szerint másfélszeresére növekedett. Ezen területek kommunális, szociális ellátottsága messze elmaradt a fővárosétól, hiszen egyes részei kifejezetten falusias jellegűek voltak, a felzárkóztatás tehát óriási anyagi áldozatot kívánt a saját gondjaival is nehezen birkózó várostól. 8 Az 1945 előtti megítélés - ,,bűnös Budapest" - ismeretében különös élességgel merül fel a kérdés, vajon milyen ideológiai gyökerei lehetnek annak a főváros-ellenes szemléletnek, amely ezen évek várospolitikájának egyik meghatározó eleme. Az új hatalom feltétlen elismertetését célzó törekvések mellett ezen szemlélet magyarázza úgy hiszem azt, hogy az I. tanácstörvény értelmében a fővárosi tanács jogállása a megyei tanácsokéval egyezett meg, sőt a törvény indokolása szükségesnek tartja megjegyezni, miért az azonos jogállás. „Fővárosunknak ezt a kivélteles helyzetét politikái, gazdasági és kulturális jelentősége és fejlettsége, területének nagysága és lakosságának száma indokolja." (kiemelés tőlem - Sz. K.) 9 Az I. tanácstörvény a városigazgatási szervek feladatkörét jelentékenyen kiszélesítette, hiszen a törvény értelmében „A helyi tanácsok a dolgozó nép köréből a széles körű demokratikus centralizmus elveinek megfelelően egymás alá- és fölé rendelt szervek, amelyek működési területükön a dolgozó nép egységes államhatalmát képviselik, biztosítják a tervszerűséget az állami élet minden vonatkozásában, ellátják a gazdasági, társadalmi és kulturális vezetés feladatait, valamint általában az államigazgatás helyi tennivalóit." Kimondta a törvény ugyanakkor azt is, hogy „A tanácsok, mint a dolgozók legszélesebb tömegszervezetei , feladataik ellátásában a dolgozók egyéb tömegszervezeteivel szorosan együttműködve, a Magyar Dolgozók Pártjának vezetésével mozgósítják a lakosság ot a társadalmi, gazdasági és kulturális tevékenységben való fokozottabb részv ételre ." (kiemelés tőlem - Sz. K.) 10
