Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Szabó Klára: A fővárosi várospolitika 1950-1954. évi történetéhez

Arról, hogy mit is jelentett a gyakorlatban, itt Budapesten a gazdasági-társadalmi és kulturális vezetés feladatainak ellátása ezekben az években — terjedelmi okok miatt csak röviden kívánok szólni. Ennek kapcsán elsőként is azt kell megemlítenem, hogy a hagyományos helyi közigazgatási teendők mellett a tanács több olyan új feladatot is kapott, amelynek megoldásában a felsőbb állami szerveknek sem volt gyakorlatuk, az hányítás már ezért sem lehetett zökkenőmentes, s amely feladatok egy része a legkevésbé sem szolgálta a dolgozó nép bizalmának megszerzését. E vonatkozásban kétségkívül az egyik legsajátosabb feladat a mezőgazdasággal, ezen belül is főként a begyűjtéssel kapcsolatos utasítások végrehajtása volt. Ismeretes, hogy az alkalmazott gazdaságpolitika következtében ezek az évek a mezőgazdaság nagyon nehéz esztendei voltak. Az már talán kevésbé köztudott, hogy a fővárosnak ekkor 55 000 kat. hold mezőgazdasági művelés alatt álló területe — ebből 16 000 kat. hold szántó — volt, s hogy ebből következően a mezőgazdasági munka a fővárosi tanács tevékenységének is fontos részterülete volt. A város zöldövezetében az ország legjobb kertészetei, legszebb — őszibarackot termő — gyümölcsösei voltak. A tanács megalakulása után ezért nagyszabású terv készült, amely célul tűzte ki, hogy ez a terület lássa el a megnövekedett város zöldség- és gyümölcsszükségletének 40%-át. A terv nem sikerülhetett, hiszen a gazdaság szocialista átszervezésének termelést növelő eredményei igen szerények voltak, a magángazdaságok termelési kedvét pedig az újabb intézkedések inkább visszaszorították, így az időszak végén is a szükségletek több mint 80%-át vidékről kellett biztosítani. A kertészetek és gyümölcsösök mellett nem elhanyagolható nagyságú területen termett gabona, kukorica és kisebb mennyiségben ipari növény. A tanács sokirányú és különösen nagy adminisztrációval járó munkája során megszervezte a tagosításokat, elkészítette a kuláklistákat, a gazdalajstromokat, ellenőrizte, s jelentette a gazdálkodás minden lényeges mozzanatát. A központi utasításokra meghatározott időpontban megkezdett munkák végzésének ellenőrzése csak jó szervezést igényelt, bár a gondok e téren sem voltak kivételesek. A tszcs-k tavaszi, Őszi nagy mezőgazdasági munkáinál gyakran okozott gondot, hogy a budapesti gépállomás korszerűtlen gépeinek teljesítőképességét túlbecsülték. Egyik jelentésében pedig 1952-ben a fővárosi tanács azt volt kénytelen jelenteni: az őszi mezőgazdasági munkák vontatottan indultak meg többek között azért, mert ,,A Földművelésügyi Minisztérium központja készletből adott ugyan (vetőmagot - Sz.K.)a megyei mezőgazdasági osztályoknak, de az elosztásból Budapestet kifelejtette." Tanácsi dolgozók szervezték — nehezen bhkózva a feladattal — a tszcs-ket is. S bár már 1951-ben 36 tszcs gazdálkodott a fővárosban 8200 kat. hold földet művelve meg közösen, a felsőbb szervek 1953 közepéig állandóan újabb tszcs-k szervezését szorgalmazták, hamarosan célul tűzték ki a mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezését 1955 elejére. A következő két évben sikerült ugyan még néhány tszcs-t szervezni — 1953 májusában a tszcs-k száma: 44 — ám a jelentések az eredmények hangoztatása mellett jelzik, a tszcs-k gazdálkodásának nehézségei alig-alig csitultak. Az 1952 szeptember havi V. B. elnöki jelentés írja: „A mezőgazdasági feladatok végrehajtása terén ellenséges tevékenység következtében több nehézséget kellett leküzdeni. A XV. kerületi I. tip. tszcs-ből kizártunk 26 kulákot, a XVII. ker. Petőfi I. tip. tszcs-ből az elnököt és 3 kulák társát kellett eltávolítani. A XVIII. ker .-ben a kulákok bujtogatták az egyénileg dolgozó parasztokat. A soroksári tszcs, amely anyagilag a legrosszabbul áll, 5—6 Ft-os munkaegységet tud fizetni. A tagság hangulata rossz, amit az ellenség ügyesen kihasznál. Ez a kedvezőtlen hangulat megnehezítette ezen a területen a tszcs mozgalom fejlődését. A II., X., XV., XVI. és XX. kerületben június 1. óta a tszcs-kbe egyetlen belépés sem történt."

11 A legtöbb, gyakran súlyos emberi konfliktus a tanács begyűjtési munkáját kísérte.