Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Zinner Tibor: Adalékok az antifasiszta számonkéréshez és a népi demokrácia védelméhez, különös tekintettel a Budapesti Népbíróságra

a Krim-félszigeti konferencia előzményeként is felfogható. A jaltai Livadia palotában a háborús bűnösök kérdését 1945. febr. 9-én tárgyalták. Ekkor egyrészt Churchill utalt az 1943-as moszkvai nyilatkozatra, másrészt a résztvevők megállapodtak abban, hogy a há­borús bűnösök felett politikai, és ne jogi fórum ítélkezzék. A „Nyilatkozat a felszabadí­tott Európáról" már megfogalmazta a világháború utáni jogi újjárendezés gondolatát : lehetővé kell tenni „... a felszabadított népeknek a nácizmus és fasizmus utolsó maradvá­nyainak megsemmisítését és a maguk választotta demokratikus intézmények megterem­tését. . ." 5 A szövetséges nagyhatalmak közül a magyar háborús bűnösök kérdésében előbb az amerikaiak foglaltak állást 6 , s — egy soha meg nem vitatott, de a későbbi magyar fegyver­szüneti egyezménybe részben bekerült - javaslatot készítettek 1944. júl. 26-án. A Ma­gyarországnak ajánlott megadási feltételek között szerepelt, hogy „... kötelesek a magya­rok a szövetségesek utasításait teljesíteni, és ki kell szolgáltatniuk a háborús bűnösöket is." Kilátásba helyezték azt is, hogy amennyiben Magyarország ellenáll a németeknek, akkor a „magyar háborús bűnösök megbüntetését egy bizottság vagy más szerv is végezhetné." 7 Valójában már 1944 nyarán megfogalmazódott az 1945. jan. 20-i szerződés 14. pontjának azon része, mely a magyar háborús bűnösök kiadatására vonatkozott, s benne volt a nép­bíróság („egy bizottság vagy más szerv") gondolata is. A Szövetségesek az angoloknak a magyar megadásról elkészített javaslatát sem vitat­ták meg, melyben szintén szerepelt a háborús bűnösség kérdése. 8 Ebben nehezen volt kö­rülhatárolható a háborús bűnösség, mert az angolok — a Horthy-Magyarország állami be­rendezkedéséről alkotott véleményük alapján — nem kívánták feloszlatni sem a fasiszta, sem a félfasiszta szervezeteket, sőt propagandájuk betiltását sem tervezték. Magyarország 2. világháborús szerepének értékelésével kapcsolatos szovjet álláspon­tot V. M. Molotov, külügyi népbiztos fejtette ki, amikor A. J. C. Kerr, moszkvai brit nagykövethez 1943. jún. 7-én írt levelében úgy fogalmazott, hogy ,,... azért a fegyveres segítségért, amelyet Magyarország Németországnak nyújtott, valamint azokért a gyilkos­ságokért és erőszakos cselekményekért, fosztogatásokért és gyalázatosságokért, amelyeket a megszállt területen követtek el, a felelősséget nemcsak a magyar kormánynak kell vi­selnie, hanem nagyobb vagy kisebb mértékben a magyar népnek is." 9 A szovjet nézet ala­kulását 1944 őszére a katonai helyzet már erősen befolyásolta, így érthető, hogy a hor­thysta tisztikar kollektív felelősségre vonásától eltekintettek, de a háborús bűnösök bíró­ság elé állítását tervbe vették. 10 Az 1944. okt. 15-i német segítséggel történt nyilas hatalomátvételt követően nem sokkal, a szovjet csapatokhoz átállt Miklós Béla okt. 21-i parancsában már felhívott „... a hazaárulókkal való könyörtelen leszámolásra." 11 A vezérezredes állásfoglalása szov­jet álláspontként értékelhető, mert egyrészt a frontvonalak alakulása, másrészt Miklós helyzete kizárta a más jellegű véleményformálást. A Moszkvában Faragho Gábor vezetésével tárgyaló magyar küldöttség elképzelése merőben más volt. A „25. MMK/1944. Szóbeli jegyzék "-ben, melyet 1944. okt. 23-án adtak át a szovjet tárgyalófélnek, a jogfolytonosság és az ellenforradalmi rendszer át­mentésének kísérlete húzódott meg, s hiányzott belőle — érthetően — az antifasizmus igenlése. 12 Míg a Horthy-Magyarország átmentésében bízó küldöttség tervezete nem érintette (mert önmaga és megbízói érdekében nem is érinthette!) a háborús bűnösség kérdését, addig az illegális Kommunista Párt már 1944. szept. 1-i kiáltványában követelte „A ma­gyar Gestapo azonnali megszüntetését, tagjainak és vezetőinek azonnali letartóztatását és bíróság elé állítását." A Kállai Gyula és Rajk László által készített 1944. okt. 2-i „Mit kí­ván a magyar nép a háborús befejezése után?" című akcióprogram tervezetben pedig már több pont (a 12. és a 13.) foglalkozott a háborús bűnösség és a népbíráskodás kérdésével. A 12. szerint az egyik legfőbb feladat a ,Jiáborús felelősök letartóztatása, vagyonuk el-

Next

/
Oldalképek
Tartalom