Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)
II. Tanulmányok - Zinner Tibor: Adalékok az antifasiszta számonkéréshez és a népi demokrácia védelméhez, különös tekintettel a Budapesti Népbíróságra
Zinner Tibor: ADALÉKOK AZ ANTIFASISZTA SZÁMONKÉRÉSHEZ ÉS A NÉPI DEMOKRÁCIA VÉDELMÉHEZ KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A BUDAPESTI NÉPBIRÖSÁGRA A hitlerista és horthysta-nyilas hadigépezet szétzúzásával egy új társadalmi rend kialakításának lényegi feltételei létrejöttek. A magyar újjászületés azonban nem köthető csak 1944 decemberéhez. Politikai alapjainak megteremtéséért a küzdelem már a második világháború alatt megindult, előbb illegális, illetve emigrációs keretek között, majd a felszabadítás menetében a már szabad településeken. Ez az egész országot átfogó és annak társadalmát megmozgató harc egybeesett a nemzetközi antifasiszta koalíció elvárásaival és mindazon hazai népi erők igényeivel, amelyek a független Magyarország megteremtését tűzték zászlajukra. A felszabadulást követő fél évtizedben az antifasizmus szerteágazó gyakorlatában az egyik meghatározó tényező a népbíráskodás volt. 1 Mellette — a vele különböző módon összefüggő — internálás, a különböző fokú igazolási eljárás, a fasiszta egyesületek és pártok feloszlatása, valamint a magyarországi németek felelősségre vonása, illetve részleges kitelepítése érdemel feltétlen említést. 2 A továbbiakban a magyarországi népbíráskodás történeti előzményei, a népbírósági rendelet, a népbíróságok, különösképp a Budapesti Népbíróság létrejötte és az első néptörvényszéki ítélet, a kiadatási eljárás, a népbírósági tanácsokat ért támadások — a laikus népbírák, eredményeik, az első és másodfokú népbírósági eljárás sajátosságai, a népbíróságoknak a demokratikus államrend védelmében kifejtett tevékenysége lesz a vizsgálat tárgya. Történeti előzmények Amikor lord Robert Vansittart, az angol kormány adminisztratív államtitkára, a Külügyminisztérium diplomáciai főtanácsadója kifejtette Anglia álláspontját a háborús bűnösségről, majd 1942. jan. 13-án Londonban kibocsátották a „Szövetségi Nyilatkozat"-ot, várható volt, hogy a világháborút kirobbantók és csatlósaik nem fognak a világégést követően büntetlenül maradni, az emberiség nem tér oly könnyen napirendre e bűnök felett, mint tette az első világháború után. Az év folyamán szót emelt ezen kérdésben az amerikai elnök és Molotov is, s az 1943. okt. 19—30. között Moszkvában tartott külügyminiszteri értekezleten már állásfoglalás hangzott el a német háborús bűnösökkel kapcsolatban 3 , másrészt „a fasiszta vezetőket és más háborús bűnösként ismert vagy gyanúsított személyeket le kell tartóztatni és az igazságszolgáltatásnak átadni" — szólt az olaszországi kibontakozásról szóló nyilatkozat hetedik pontja. 4 Az értekezletről kiadott kommüniké, amely a 32 szövetséges nemzet nevében emelt vádat a háborús bűnösökkel szemben, már
