Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)
II. Tanulmányok - Hegedűs József - Tosics Iván: Budapest Általános Rendezési Tervének előzményei (1932-1955)
vatal akkor elnöke a népgazaság távlati fejlesztési terveinek hiányára hivatkozva a városrendezési tervet levétette a napirendről." 4,s Legközelebb már csak 1959—60-ban került sor az általános terv átdolgozására (és a város környékére való kiterjesztésére, aminek hiánya az egyik - nem a legfontosabb, inkább formai — érv volt az eddigi tervezetek elutasítására) és ez vezetett végülis a Minisztertanács által I960, novemberében elfogadott első hivatalos ÁRT-hez. 4. Az ÁRT helye a területfejlesztési koncepciókon belül A főváros távolabbi perspektíváját (tehát hogy a népességszám milyen mértékben növekedjen, hogy a termelő és infrastrukturális beruházásokból milyen arányban részesedjen stb.) kijelölő terv, tehát az ÁRT nem lehet független az egész országra vonatkozó településfejlesztési koncepciótól, azaz adottnak véve az összes fejlesztési lehetőségeket a főváros fejlesztése más települések rovására történhet csak és megfordítva. Az 50-es évek első felében erős közvetett és közvetlen elképzelések érvényesülnek Budapest növekedésének csökkentésére. Ez a sajátos ideológiai és politikai színezetű „nagyvárosellenesség" azonban nem tud keresztültörni a tényleges hatalommal rendelkező intézményeken. A gazdasági és politikai irányítási apparátus a tárgyalt korszakban (különösen 1953 után) olyan feladatokkal néz szembe, amelyek megoldását a nagyvárosellenes koncepció kifejezetten hátráltatja, és csak azokon a területeken tud ez az ideológia „eredményeket" elérni, ahol találkozik más — lényegesebb — gazdasági-politikai célokkal (így pl. az infrastukturális beruházások visszafogása területén). Más intézmények - mint az államirányítási, ipari-termelő szervek — növekedésének azonban nem állhatott útjába egy ilyen típusú ideológia. Ezek az intézmények és szervek noha elismerték, illetve politikailag elfogadták a nagyvárosellenes koncepciót, gyakorlati működésük területén keresték azokat az eszközöket, amelyek révén sikeres tevékenységük a leghatékonyabban biztosítható volt. És ebben kézenfekvő előnyöket nyújtott a budapesti gazdasági körzet, amely kiterjedt munkaerőpiaccal és a legjobban kiépített infrastrukturális háttérrel rendelkezett. A más oldalról, főleg ágazati szempontokból támogatott, sőt elvárt növekedési szándékokat adminisztratív, területi vonatkozású döntésekkel nem lehetett visszaszorítani, különösen akkor nem, ha ezeket az adminisztratív szabályokat alacsonyabb döntési szinten hozták, mint a növekedést kikényszerítő döntéseket. Továbbá általánosabban is megállapítható, hogy a korszak gazdaságirányítási rendszerében a fejlesztési döntések területi vonatkozásai háttérbe szorultak, eltekintve azoktól a nyilvánvaló esetektől, ahol vagy a nyersanyaglelőhelyek, vagy katonapolitikai szempontok explicit módon tartalmaztak területi konzekvenciákat. Az 1950-es évek első harmadában (a szocialista városok kiépítésének időszakában) az infrastrukturális beruházások általánosan alacsony szintje mellett az ipari beruházások terén a korábbi területi aránytalanságok némi mérséklődése figyelhető meg. Az első ötéves terv ipari beruházásaiból Budapest csak 20 százalékban részesedett, 49 és így az ipari termelés éves növekedésében a vidék valamivel megelőzte Budapestet (18 százalék szemben az évi 15,8 százalékkal) 50 . Következésképpen az ipar budapesti koncentrációja némileg csökkent, amit az is jelez, hogy az ipari foglalkoztatottak aránya alapján Budapest súlya az 1938. évi 53 százalékkal szemben 44 százalék. Ez azonban az ipari ágazat súlyának általános növekedése miatt a Budapesten dolgozó munkások számának jelentős növekedését jelentette: 1949 és 1954 között összesen kb. 60 százalékkal, átlagosan évi 24 000 fővel gyarapodott a munkások száma Budapesten. A népességnövekedés megha ladta az évi 40 000 főt ebben az időszakban. Ha ezt az adatot összevetjük a tervezett évi 10 000 fős teljes népességszaporulattal, akkor nyilvánvaló a korábbi, tehát az általános rendezési terv szintjén elfogadott koncepciók irrealitása. Pedig az ipartelepítés Budapestre való koncentráltsága tekintetében az 50-es évek eleje volt még a legvisszafogottabb; az
