Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Hegedűs József - Tosics Iván: Budapest Általános Rendezési Tervének előzményei (1932-1955)

nagyváros természetes vonzereje is befolyásolja. Emlékszem arra, amikor ennek a tervnek az elődjét a politikai bizottság tárgyalta, akkor ott volt valaki, aki olyan megjegyzést tett, hogy igaz, hogy a Szovjetunióban is bizonyos városoknál elrendelték, hogy oda betelepülni nem lehet, és mégis nőttek ezek a városok. Mindjárt be fogom bizonyítani a vezérőnagy elvtársnak, hogy miért. Ha a Budapesten felépült lakótelepekből megnézzük a lakosság arányszámát, akkor azt látjuk, hogy elsősorban az elvtársak bajtársai laknak bennük. Miért? Természetes dolog. Uj tisztek nevelődtek. A csapatok itt vannak, ezeket a tiszteket fel kell hozni, a családnak lakás kell", (közbevágás) - ,JEZ tette ki a 20 százalékot, elvtárs? Ej-ej, ez nevetséges dolog!" (folytatja). - „Pontosan ugyanez játszódik le a dolog természeténél fogva minden tudományos intézetnél, minden egyetemi növelésnél, amikor a honvédelmi szempontok azt kívánják, hogy minél előbb telepítsük ki az ipartelepeket, adott esetben általában ugyanezek a szempontok úgy jelentkeznek, hogy ezt a gyárat pedig ezen és ezen a helyen növelni kell." Világos tehát, hogy annak ellenére, hogy a tervben nem jelentkezett, az ezt tárgyaló vitában már élesen felvetődött az a probléma, hogy a város növekedését nem lehet ad minisztratív eszközökkel visszafogni. Es hogy a város fejlődésénél olyan erők működnek, amelyek befolyásolására a várostervező, illetve városigazgató apparátus nem képes. Ilyen helyzetben a várostervezésnek egyedüli lehetősége a tényeknek az elismerése és olyan koncepció kidolgozása, amely a feszültségek mérséklésének irányába hat. A város növekedését tehát alapvetően az iparpolitika és a város központi funkcióinak növekedése váltotta ki. Érdemes megjegyeznünk, hogy ezen a vitán felvetődik az az állásppont, amely a 60-as évek politikájában valósul meg. „Városnövekedést csak egyféleképpen lehet megszűntetni, ha a vidék fejlesztésével olyan kulturális, ipari és egyéb ellenirányú vonzást teremtünk, amely bizonyos elszívó hatást gyakorol innen, ezt viszont adminisztratív eszközökkel elérni nehéz és rendkívül veszélyes." A másik problémakör a telepítéspolitikával és ezen belül pedig a bontásokkal kapcsolatos. 1955-re teljesen nyilvánvalóvá válik, hogy Budapesten a lakáshelyzet az egyik legsúlyosabb társadalmi probléma. Korlátozott lakásépítés mellett pedig a lakásfeszültségek csak a bontások arányszámának csökkentésével méréskelhetők. Ez azonban nagyon erősen behatárolja a lehetséges telepítési politikát. Az országos bontási arányszám 3 százalék, míg Budapestre 10-12 százalékot fogadtak el. Ezt a bontási arányt a vita egyes résztvevői magasnak tekintették, mivel elképzelhetetlennek tartották, hogy ebben az időszakban 9-12 ezer lakás lebontásra kerüljön. A bontási arányszám mérséklése azonban csak úgy képzelhető el, hogy az új lakásépítések a város beépített területéről kiszorulnak. „Ha nem akarjuk kivinni a lakóterületeket a városon kívül, akkor mindenképpen számolnunk kell a bontásokkal. Ha ugyanis úgynevezett külső kerületekre visszük az új lakóterületeket és nem a város kulturált. kiépített területére, vagy azokhoz csatlakozó területekre, akkor nem megfelelően helyezzük el azokat, akiknek építjük az épületeket, a munkásokat."

47 Továbbá a bontások mellett szól, illetve a város belső területeihez közelebb eső telepítéspolitikát erősíti meg az a tény. hogy a közmű sokkal többe kerülne, mint a 10-12 százalékos bontás. A bontások, szanálások nagysága - a súlyos lakáshiány miatt a későbbi időszakokban is a telepítéspolitika döntő eleme marad, sőt, mivel az 50-es években még mindig voltak a városközponthoz közel eső beépítetlen területek, csak a későbbiekben (a belső lakótelepi gyűrű felépülte után) válik igazán súlyos problémává. Az ART 1955-ös tervezetét s/ámos fórum megtárgyalta, a hatósági egyeztetések megtörténtek, és fővárosi szinten a tanácsi és pártszervek el is fogadták. A tervet a Minisztertanács elé terjesztették. .Jóváhagyására azonban nem került sor. mert a Tervhi-