Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’78 (Budapest, 1979)

II. Tanulmányok - Lengyel György: Az irányított gazdaság kialakulásának néhány tényezője Magyarországon

párt részéről munka nélkül kivánt, úgynevezett munkanélküli segélynek (éspedig készpénzben követelt segélynek) a gondolatával, mert a munkanélküli segély utján megállás nincs, a munkanélküli segély destruálja a munka szent fogalmát. .." 12 Ezzel egy időben merültek fel a munkaerőpiac felszámolására, a korporativ munkaszervezet bevezetésére tett javaslatok.

13 E javaslatok azonban nem valósultak meg. Létrejött ugyan a Nemzeti Munkaközpont, a vezetőség eredeti aspirációi szerint a munkaközvetítés kizárólagos jogának megszerzésével, melyről azonban egy későbbről keltezett, Horthyhoz juttatott beadvány ugy itél, hogy működése meddő és káros: "kétszáz darab zsinóros ruhás, árvalány hajas munkásnak európai utaztatása Marton Béla elnök vezetésével..." 14 Újjászervezték az Árelemző Bizottságot, melynek feladata ekkor még csak a kartelltörvény előkészítése, az árak és a termelési költségek vizsgálata volt,

15 s az egyes szakminisztériumokban is felmerült az irányitott gazdálkodás felé való orientáció alternatívája.

16 A konkrét intézkedések és az intézményi változások tehát ekkor még láthatóan mérsékeltek voltak az elképzelésekhez képest. A megvalósult intézkedéseknél lényegesen nagyobb hatása volt az uralmi rendszer módosulásának, az ennek révén mind élesebben megfogalmazódó rendi aspirációknak, az irányitott gazdaság ideológiai megalapozásának.

17 A Gömbös által 1936-ban vezérkari főnökké kinevezett Rátz Jenő tábornok az európai országok fegyverkezési ütemét vizsgálva olyan következtetésekre jutott, hogy a tengelyhatalmak előnye 1940-ig számottevően növekedni fog, s ez 12 Kéziratos cikk a Budapesti Értesítő számára 1932. október 14.; Imrédy Béla iratai OL K/278/12/63. 13 Marton Béla országgyűlési képviselő — német és bolgár példára - olyan tervezetet dolgozott ki, amely az ország minden férfilakosát ingyenes állami munkaszolgálatra kötelezte volna. Elképzelései szerint a Nemzeti Munkás Osztag regionálisan tagolódó, hierarchizált szervezet lett volna, amely közvetlenül a miniszterelnök irányítása alá tartozik. Marton nem csupán a gazdasági válság aktuális problémáit remélte üy módon megoldani, hanem egy állandó intézmény megalkotására gondolt, amely „ . . . az állam részére olcsó munkaerőt bocsát rendelkezésre és egyben az ellátatlanok nagy tömegének megélhetését biztosítja". Ld. Imrédy Béla iratai OL K/278/12/63. 14 Horthy Miklós titkos iratai. Budapest, 1963.257. Bővebben erről: Dósa Rudolfné: A MOVE - egy jellegzetes magyar fasiszta szervezet 1918-1944. Budapest, 1972. 15 A kormány munkaprogramja az azonnal végrehajtandó kormányzati teendőkre vonatkozóan. Imrédy Béla iratai. OL K/278/12/63. 16 Kállay Miklós Mecsér Andrásnak a Földművelésügyi Minisztériumba való meghívásáról így nyilatkozott: „Most, hogy a tervgazdálkodás perspektívája kezd kibontakozni, szükségét láttam annak, hogy valaki ilyen speciális termelési és értékesítési kérdésekkel összefüggő ügyekkel foglalkozzék, s a minisztériumot képviselje . . . Mecsér azonban ajánlatomat azzal az indoklással hárította el, hogy ő elsősorban gazda lévén, függetlenségét egyelőre nem óhajtja feladni." Imrédy Béla iratai. OL K/278/12/62. 1

7 A konkrét gazdaságpolitikai gyakorlathoz kötődő irányított gazdasági ideológiában elválaszthatatlanul keveredtek a tisztán gazdasági jellegű érvelések, a rendki érdekeket artikuláló megfogalmazásokkal, és az ezeket hordozó szociális demagógiával. Igy az ideológia kulcskategóriái a „tervszerűség", a „racionalizálás" - melynek kapcsán gyakran hivatkoztak az amerika planningre és a szovjet ötéves tervre —, később pedig egyre inkább az „etikai állam", a „többségi faji érdek", a „nemzeti érdek" stb. A többnyire lazán körvonalazott koncepciókhoz ebben a vonatkozásban az olasz, portugál és német fasiszta korporációs modellek szolgáltattak alapot. A válság után a hberalizmus hagyományos gazdaságpolitikai érvei az irányított gazdasággal szemben, többnyire hatástalannak bizonyultak. Ld. ehhez Kelemen Móric: Racionalizálás és tervgazdaság. Budapest, 1934.; Bartócz József: Uj jelenségek és intézkedések a gazdasági életben. Budapest, 1938.; Surányi-Unger Tivadar: A magyar gazdasági jólét útja. Budapest, 1940.; Domány Gyula: Uj gazdasági jelenségek. Budapest, 1942.; Szigethy István: Ut a magyar nemzeti szocialista állam felé. Budapest, 1940.; Komis Gyula: Az államférfi. A politikai lélek vizsgálata. Budapest, 1943.; Navratil Ákos: A neoszocializmus konjunktúrapolitikája. Budapest, 1942.