Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’78 (Budapest, 1979)
II. Tanulmányok - Lengyel György: Az irányított gazdaság kialakulásának néhány tényezője Magyarországon
gazdálkodás, s a vámkorlátozások konkrét intézkedéseire kell gondolnunk, hanem azokra az ideologikus és gyakorlati gazdaságpolitikai elképzelésekre is, amelyek ekkortól élesen és egyértelműen az állami beavatkozás egy meghatározott tipusa felé mutattak. A gazdasági válság nem csupán az állami beavatkozás tartóssá válását és jelentőségének növekedését eredményezte. Ez a kihivás a fejlett tőkés országok számára egy konceptuálisán alternativ választ kínált: a gazdasági növekedés fenntartása a termelékenység növelése, a belső kereslet, a fogyasztási cikkek piacának bővítése, a liberális struktúrának a rendszer kereteibe való beépítése (szakszervezetek szerepének növelése) révén; vagy a gazdasági növekedés fokozása a beruházások és a tőkejavak termelési arányának növelése, a belső kereslet, az életszínvonal és a reálbérek visszafogása, a liberális uralmi rendszer tagadása és radikális átépítése, s a területi expanzióra való törekvés révén. Az intézményi változásokat Magyarországon is a válság indukálta. A koncepciók közti tájékozódást azonban nem az extenzív gazdasági növekedés tartalékainak kimerülésében megmutatkozó törvényszerűség tette szükségessé. A gazdasági válság jelentősége itt mindenekelőtt abban áll, hogy felrobbantotta az uralkodó rendek kompromisszumos érdekkonszenzusát és katalizálta a politikai-hatalmi erőviszonyok módosulási folyamatát. Az irányitott gazdaság közvetlenül a revizióra való törekvés, az ezt szem előtt tartó külpolitikai orientáció, s a belpolitikai erőviszonyok derivátuma. 5 A nagybirtokos arisztokrácia és a nagytőke mellé a korszak kezdetétől fogva önálló rendként sorolódott a dzsentroid hivatalnoki-katonatiszti rend. Az árucsere esetén az uralom - funkcionálási körét és eszközeit tekintve - lényegében gazdasági, a társadalom osztály tagoz ódás ával jár és az osztályérdekek konfrontációja révén kialakuló konszenzuson, a többségnek az igy létrejövő konszenzus legitimitásában vetett hitén alapszik. A redisztribució esetén a gazdasági döntések politikai hatalmi céloknak alárendelten jelennek meg, ami a társadalom homogenizációjával jár, s az uralom, a többségnek, az igy létrejövő homogén érdekstruktúrába vetett hitén alapszik. A lényegi különbség a társadalmi csoportok részesedésében, az aktorok személyében, az eltérő módon meghatározott intézményi- társadalmi- és érdekstruktúrában van. Az általunk vizsgált "kevert" szisztéma esetében mármost az uralom az osztálytagozódás eliminálásán, az osztályérdekek elfojtásán, s az uralkodó osztálynak az igy kialakított konszenzusba vetett hitén alapszik. Átmeneti jellegből adódóan azonban más, az egyes uralkodó csoportok között kialakuló érdekkonfliktusokhoz vezet. E csoportokat nevezzük itt uralkodó rendnek. A weberi értelemben vett rend olyan közösségi jellegű társadalmi csoport, melyet a csoport tagjainak élethelyzetében levő azonosságok s az élethelyzetre vonatkozó pozitív vagy negativ társadalmi megbecsülés fűz össze. Társadalmilag a rendi megbecsülés azt jelenti, hogy a rend tagjaitól meghatározott életvitelt, részben jogilag kodifikált, részben anonim normák szerinti viselkedést, érintkezésképességet várnak el. Gyakorlati szempontból a rendi tagozódás az egyes hivatások, foglalkozások, anyagi és kulturális javak, társadalmi és társasági kapcsolatok kisajátítását jelenti. A kiváltságos rendek e monopóliumok birtokában élethivatásukat, értékeiket a jelenre vonatkoztatják, mig a kiváltság nélküli rendek a monopóliumok hiányában megbecsülésükbe vetett hitüket egy jelenen túlmutató, transzcendens értékhez kapcsolják, s ezt a hitet monopolizálják. Az uralkodó rendek rendi megbecsülésének alapjául mindenekelőtt a birtoklás és a rendelkezés monopóliuma szolgálhat. A vizsgált korszak uralkodó rendjei közül kettő - a nagybirtokos arisztokrácia és 5 A fejlett kapitalista országok számára mutatkozó alternatíva problematikáját és előzményeit Jánossy Ferenc vetette fel. A problémakör leírását lásd Vajda Mihály : A fasiszta diktatúra funkciója. M.F.SZ. 1970/3-4.
