Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’78 (Budapest, 1979)
II. Tanulmányok - Lengyel György: Az irányított gazdaság kialakulásának néhány tényezője Magyarországon
a nagytőkések - rendi megbecsülésének alapja a birtoklás monopóliuma . A kettő közötti különbség nem csupán az eltérő érdekstruktúrában, hanem a megbecsülés tradicionálisan eltérő mértékében és formáiban is megmutatkozik. A nagybirtokos arisztokrácia (s ide az ezer holdon felüliek, mintegy ötszáz családja sorolandó) uralmi befolyását a vagyoni tekintély mellett a tradíciók, s a mindenkori viszonylagos politikai aktivitás alapozta meg. E politikai aktivitás célja: az agrárius-nagybirtokos túlsúly biztositása a törvényhozásban, mely mögött a konzervatív birtokpolitika gazdasági érdeke állt. Ezen a ponton tul azonban a nagybirtokon belül is volt bizonyos megosztottság, mind a gazdasági érdekek, mind a politikai célok tekintetében. Gazdaságilag az iparban (túlnyomórészt az élelmiszeriparban) is érdekelt nagybirtokosok voltak köztes állapotban az agrárius és merkantil pólusok között. Politikailag a többség a kormánypártban volt található, egy része (különösen Bethlen kormánypártból való kiválása után) ellenzékbe vonult, néhányan pedig a szélsőjobboldali mozgalmakhoz kapcsolódtak. Életmódját tekintve a nagybirtokos rend a legzártabb alakulat: a rend tagjai nem csupán úriemberek, hanem urak. Ennek a zártságnak a vagyoni helyzeten tul egyebek közt a megszólitásbeli konvenciók, a társasági kapcsolatok, s a klubélet szigorúan rögzitett szabályai lehetnek indikátorai. 6 A zártságot csak erősitette az a köztudatban kialakított homályos kontúrokkal rendelkező kép, amely ezt az életformát az intimitás és megközelíthetetlenség jegyeivel ruházta fel. 7 A nagybirtokos arisztokrácia uralmi pozícióit, rendi presztízsét a klérussal való közvetlen érdekegyezés, s az ebből adódó támogatás is erősitette. A nagytőkés rend magvát mintegy ötven kiemelkedő vagyonú finánctőkés család képezte. A rend politikai exponenseinek többsége a kormánypártban volt található, s a konszolidáció időszakában zömmel a GYOSZ finanszírozta a kormánypárti sajtót. Ugyanakkor kezdettől fogva erősek voltak kapcsolatai az ellenzéki pártokkal (mindenekelőtt a liberális párttal), s az ellenzéki sajtóval is. Életmódjában, mentalitásában a polgári kultúra értékei az arisztokráciához való asszimiláció igényével ötvöződtek, s ez a viselkedés olyan kötöttségeivel járt, amelyek már egészen szélsőséges esetekben sem oldódtak fel. A harmadik csoport, a hivatalnoki-katonatiszti rend, a XLX. század második felében hivatalba kényszerülő középnemességből alakult ki, s az életvitelben, mentalitásban asszimilálódó polgári elemekkel bővülve - az ellenforradalmi rendszer megszilárditásában kifejtett tevékenység révén -, már saját rendi értékeit önálló politikai programmá formáló elem. Rendi megbecsülésének alapja a ren delkezés monopóliuma . A kialakult társadalmi szituáció paradox volta abban rejlett, hogy a válságra, tehát egy merőben gazdasági jellegű kihívásra a társadalom nem volt képes a liberális kapitalizmus gazdaságuralmi rendszere alapján válaszolni, az irányitott gazdaságot politikai döntések uralták, a magántőkét politikai céloknak alárendelt intézményi mechanizmusok szőtték át. Ez egyrészt a rendelkezési jogkörök kiterjedésével, a bürokratikus apparátus felduzzadásával járt, másrészt azonban még korántsem volt elegendő a százezrekre rugó rend igényeinek kielégítésére. A válság alatt, s azt követően a rend perifériáin elhelyezkedő csoportoknak még viszonylag jelentéktelen állások elnyeréséért is rendkívüli társadalmi összeköttetéseket kellett megmozgatniuk. 1931-ben pl. elhalálozás miatt meg6 Ld. Márkus László: A. Horthy-rendszer uralkodó elitjének jellegéről. Történelmi Szemle, 1965/4. 7 A korszak egyik szociográfusa arról panaszkodik, hogy a felső osztály hatalmi helyzetére vonatkozóan nem jelennek meg munkák, az anyagot folyóiratokból és napilapokból kell összegyűjteni. Ld. Weis István: Hazánk társadalomrajza, Budapest, 1942.
