Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’78 (Budapest, 1979)

II. Tanulmányok - Zinner Tibor: Adatok az Ébredő Magyarok Egyesületének 1918 november-1920 március közötti történetéhez

mából idézte: "... a tömegek szellemi vezetése, az intelligencia hatalma... áttolódott egy újonnan kialakult intelligencia, egy uj középosztály, a szocialista munkásság intelligenciájának a kezébe". Ennek ellenére nem Titus pogrom-módszerét ajánlja az ébredőknek, hanem azt, hogy az egyesület követelje "... a zsidó nemzetiségnek törvénybe elhelyezését és részükre társadalmi, gazdasági és kulturális gettórendszer bevezetését". Kifejtette, hogy szabályozni kell a zsidók bevándorlását, s szigorúan le kell zárni előlük a határt. Az itt levőkről majd az ébredők gondoskodnak a már emiitett módon. Foglalkozott a kommunizmus és a zsidóság összefüggéseivel, s megállapitotta, hogy a kommunizmus a "zsidóság elszámitott kisérlete." Majd két határozati javaslatot terjesztett elő. Az első A világ összes keresztény nemzeteihez cimet viselte. Zákány plébános szerint a zsidóságot - a cionista tervekkel összhangban - telepítsék ki egy zsidó országnak kijelölendő területre. Ott nemcsak élhet, hanem fejlődhet is. Ha e kitelepítési terv nem valósitható meg, akkor ugy kell elosztani Őket, ahogy a nemzetek lakosságához aránylanak. A másik határozati javaslat a magyar viszonyokkal foglalkozott, s A Magyar Nemzeti Hadsereg Fővezér s égének cimet viselte. Három pontban foglalták benne össze követeléseiket. Mivel szerintük a zsidóság uzsorája miatt az összes élelmiszer és iparcikk csak "anarchikus viszonyok között kapható", emiatt a felügyeleti jogkört Horthy serege vegye át. Másodsorban a kenyér, koszén és tűzifa felhalmozott mennyiségeit, kereskedelmét át kell adni a keresztény szövetkezeteknek. A Nemzeti Hadsereg ezeket a készleteket szétosztja, az ébredők pedig express-bizottságaikon keresztül részesednek majd belőlük. Harmadsorban hasson oda a Fővezérség, hogy a falu és a kormány gondoskodjon a városok kenyérellátásáról. A javaslatokat küldöttség vitte Horthyhoz. A Fővezér kijelentette, hogy helyesli a követeléseket, az ország jövőjével kapcsolatban pedig megemlítette, hogy Clerk azzal az ígérettel távozott el Budapestről, miszerint a magyar érdekek mellett fogja érvényesíteni teljes befolyását. A küldöttség tagjai közölték továbbá Horthyval, hogy válaszát a Vigadóban nemcsak a budapesti, hanem a vidéki ébredők küldöttei is várják. Horthy válasza - noha nagy ovációval fogadták - semmi lényegeset nem tartalmazott. Nem volt benne az ébredők belpolitikai követeléseinek általános helyeslésén tul semmi konkrétum, sot üzenetében a Fővezér kijelentette, hogy "nem akarok belenyúlni olyan dolgokba, amelyekhez nincs közöm". Mást nem tehet, mint hogy a javaslatukat a kormány elé terjeszti, amivel megindítja a végrehajtást. A feladatoknak a kormány elé utalásával az ébredő követelések radikális megvalósulását Horthy lelassította. Külpolitikai "üzenete" pedig csak a szélsőjobb előtt is ismert szólamot foglalta magában. A küldöttség fogadása s a válasz mindenesetre az egyesület erkölcsi súlyának és erejének növelésében eredményesnek mondható. A Fővezérség politikájában való aktiv ébredő részvétel 1919 késő őszén azonban még nem vált valósággá. A katonai elemeket képviselő MOVE és a frissen megalakult EX vezetőségének szemében az ÉME és gárdája újonc a mozgalmi életben, s a megbarátkozás, a kölcsönös bizalmon alapuló együttműködés csak 1920-ban valósul majd meg. Zákány Gyulát Borsody Gyula követte felszólalásával, a "destruktív sajtó gyalázató s s ágairól" számolt be a jelenlevőknek. Reméli - mondotta -, hogy keresztény ember ilyen sajtóterméket többé nem olvas. Felszólitotta a cenzúrát, hogy a keresztény lapokat megkülönböztetett bánásmódban részesítse. A gyűlésen képviselt 36 vidéki ébredőcsoport nevében a dunavecseiek üdvözölték a megjelenteket, s röviden ismertették a Duna-Tisza köze és a Dunántúl ébredőinek megszervezését.