Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’78 (Budapest, 1979)

II. Tanulmányok - Meggyesi László: Fejezetek a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár elődvállalatainak történetéből az 1920-as években

Epp és Fekete részvényért ugyanis egy darab Roessemann és Kiihnemann részvényt adta cserébe, ami a reális érték egyharmadát jelentette. A vállalat tiszta vagyonának illetve anyagi helyzetének felmérése érdekében a 7000/1925. sz. P.M. rendelet értelmében elkészitették az uj értékelésü megnyitó mérleget. A társaság alaptőkéjét 600 000 pengőben, a tőke tartalékát pedig 360 000 pengőben állapították meg. A 600 000 pengő uj alaptőkét elosztották a 300 000 darabot kitevő részvényszámmal, s a részvények névértékét 2 pengőben határozták meg, majd minden 12 1/2 darab régi részvényt 1 darab uj 25 pengős névértékű részvényre cserélték ki. A cég igy 24 000 darab uj bemutatóra szóló részvénnyel rendelkezett.

35 Ügyes, előrelátó pénzügyi fogásnak minősitheto az igen nagy tőketartalék képzése az alaptőke rovására. Ez egyrészt biztosította a forgótőke funkcionálásának zavartalanságát, másrészt a még magán kézben levő részvények - jövőbeni - alacsonyabb áron történő felvásárlását. A Leszámitoló Bank részéről a pénzügyek rendezése zökkenőmentesen és a legmesszebbmenő gondossággal történt. A fúzió operativ lebonyolitása azonban még az üzemeket irányitó munkatársaknak is nem várt meglepetésekkel szolgált. Váratlanul hatott az a hir, hogy vezérigazgatónak Fekete Henriket nevezték ki. Kühnemann Pál az alelnöki cimet nyerte el, a vele járó dotációkkal együtt, de az egyesitett vállalat közvetlen vezetésében már nem folyt be. A döntést nyilván az indolta, hogy az 1925. év második felében a Roessemann és Kühnemann Gépgyára komoly rendeléshiánnyal küszködött, igazgatója, Kühnemann Pál pedig eredménytelenül próbált a helyzeten segiteni. Fekete Henriket ellenben igen jó kereskedelmi érzékkel rendelkező szakembernek ismerték, aki ezenfelül szerencsés kézzel tudta kiválogatni munkatársait. A stabilizációval az inflációs tőkefelhalmozás időszaka elmúlt. Az újraszerveződő és újonnan alakult kartellekbe tömörült vállalatok felosztották maguk között a piacokat. A pengő bevezetésével rövid ideig tartó, erősen mérsékelt konjunktúra következett be, de még a nagy világválság előtt is, szinte minden évben jelentkezett néhány hónapig tartó, nehezen átvészelhető rossz konjunktúra. Fekete Henriknek azok a tulajdonságai, amelyek az infláció alatt kimondottan a hátrányára szolgáltak: a túlzott óvatosság, a kockázattól való tartózkodás, a néha zsugoriság határát súroló takarékosság, most az uj gazdasági helyzetben határozottan előnyére váltak, és alkalmassá tették a Leszámitoló Bank urai szemében a vezérigazgatói tisztségre. A többi vezetőállás betöltése - figyelembe véve az illetők társadalmi helyzetét vagy rátermettségét - nem keltett nagy feltűnést. Az elnök dr. báró Madarassy Beck Marcell, az ügyvezető igazgató Mann Miksa, s a műszaki igazgató Szabó Vilmos lett. Cégvezetői megbízatást kaptak: Rottmann Aladár, Fissinger Pál, Rostás Adolf és Nádor György. 36 Nagy megütközést keltett azonban az uj gyártelep helyének kijelölése, a döntést mindenféle szempontból logikátlannak tartották, s az ésszerűtlen takarékosság eredményeként emlegették. A Roessemann és Kühnemann Rt. Váci uti üzeme ugyanis majdnem dupla alapterületű telekkel rendelkezett (5000 négyszögöl), mint az Epp és Fekete Gépgyára (3000 négyszögöl), s ugy tűnt, hogy az angyalföldi gyár tágasabb műhelycsarnokai és irodahelyiségei a termelés zavartalan menetét jobban tudnák biztosítani. Az uj telephely kiválasztását a vezetőség a sajtóközleményekben azzal indokolta, hogy az értékes Váci uti telket könnyen és magas áron fogják majd értéke35 BFL XI. 142. f. TI Közgyűlési jegyzőkönyv 1926. 1. d. 36 Compass, LI. évf. 1926-1927. 461.