Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’78 (Budapest, 1979)
II. Tanulmányok - Meggyesi László: Fejezetek a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár elődvállalatainak történetéből az 1920-as években
siteni, s ez a nehéz gazdasági viszonyok között rendkivül előnyös a vállalat részére. A két gépgyárban az a vélemény terjedt el, hogy a telephely kiválasztásánál döntő módon Fekete Henrik vezérigazgató "egyéni hiúsága játszott közre, aki soviniszta módon ragaszkodott az általa létesitett Római-fürdői gyártelephez." A dolgozók vélekedését alátámasztotta az a tény, hogy a kezdeti időszakban a Római-fürdői-telep valóban szűknek bizonyult az egyesitett két gyár befogadására, s ezért - a filléreket is számitásba vevő gazdálkodással - a kényszermegoldások sorát alkalmazták. Emeletráépitéssel oldották meg a központi iroda és raktár bővitését. A régi gyár leszerelt, bontási anyagaiból kisvasúti berendezések gyártására uj műhelycsarnokot létesítettek. Az áttelepített műhelyeknek részben a meglevő műhelyekben, részben kezdetleges kivitelben készült, kevés mozgáslehetőségeket biztositó toldalék épületekben szoritottak helyet. 37 Az uj üzem gépeinek 200 lóerő •volt az energia szükséglete. 38 Mindezek ellenére a Váci uti gyár áttelepitése nagyon is átgondolt tervek alapján történt, perspektivikusan igazolta a hozzáfűzött reményeket, és sokszorosan meghozta a maga hasznát. Elképzelhetetlen ugyanis, hogy Magyarország egyik legnagyobb bankjának vezetősége - előtérbe helyezve az uj vezérigazgató egyéni hiúságát - a többszázezer pengőt igénylő fúzió lebonyolitásánál a kisebb profitot biztositó gyártelep megtartása mellett szavazott volna. A Roessemann és Kühnemann Gépgyára áttelepitése 1926-ban maradéktalanul megtörtént, és még ugyanazon évben az iroda egy emeletes épületét lakóházzá alakították át, melyben 6 bérlakás és 1 házmesterlakás volt. 39 A két gyár teljes felszerelésének és munkás állományának befogadására a Váci uti telep sem rendelkezett elegendő hellyel és épülettel, de a jövőbeli fejlődés lehetőségeit a beépítetlen rétektől és szántóföldektől körülvett Római-fürdői üzem sokkal inkább biztosította, s ezt már a közeli évek is igazolták. A rendelés-állomány évről évre fokozatosan emelkedett. 1928-ban az üzem megbizást kapott - jugoszláv jóvátételre szállítandó - 83 db 760 mm nyomtávú négy tengelyes 15 t hordképes ségü vasúti teherkocsi gyártására. Megfelelő műhelycsarnokkal azonban nem rendelkeztek, a túlzsúfolt telepen uj épületet emelni képtelenségnek bizonyult. A nehézségek áthidalására 1929-ben megvették az üzem mögött levő telket, s a főváros hozzájárulásával kisajátították az elválasztó vonalat képező Borisz utca egy részét, s igy a gyár területe már 18 000 m2-nyi egységes telket alkotott. Az újonnan megvásárolt telekrészen egy régi, leszerelt, vasvázas csarnok átalakításával építették fel a nem túlzottan modern, meglehetősen alacsony, de a célnak mégis megfelelő kisvasúti műhelyt. 40 Mindezeken felül az Egyesült Gépgyárak telephelyének kiválasztásánál igen nagy súllyal esett latba az a le nem irt, nem hangoztatott elgondolás, hogy az üzemet kivonva a Váci uti gyárak forradalmi légköréből, saját céljaiknak sokkal inkább megfelelő környezetbe helyezzék. A fúzió nemcsak azt eredményezte, hogy a létszám 380 főre esett vissza - ez kb. 40-45%-os leépítést jelentett, - hanem egyúttal a munkásgárda tudatos kicserélését is. A Váci uti gyár munkáslétszámának legnagyobb részét - amely élharcosa volt 1923-ban a negyvenezer vasmunkás Nádor, 60-62. Vasművek Évkönyve, 1926-1927. 285-286. BF1 XI. 142. f. TI Hatósági levelezés 1926. 8. d. Nádor, 63.
