Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’78 (Budapest, 1979)

II. Tanulmányok - Meggyesi László: Fejezetek a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár elődvállalatainak történetéből az 1920-as években

képtelenebbnek bizonyult. Az 1923. június 30-i mérlegben az áruk és adósok 64 230 449 koronát kitevő kétes aktivájával, a hitelezők 70 982 790 koronás biztos passzivája állott szemben.

32 A nyereség kifizetését a vállalat birtokában levő csaknem változatlan mennyiségű, de névleges összegében egy esztendő alatt tízszeresére felfutó értékpapírok tétele biztosította. Az alaptőke felemelése kétségtelenül fellenditette a gyár üzletmenetét, de az elfoglalt pozíciójához görcsösen ragaszkodó volt tulajdonos eladósodott. Erről tudósít a Magyar Leszámitoló és Pénzváltó Bank 1924. november 19-i közleménye: "Kereskedelmi Titkárságunknak! Szíveskedjenek megfelelően előjegyezni, hogy Fekete Henrik, Budapest, a syndicatusi letétben elfekvő, tulajdonát képező Epp és Fekete Gépgyár Rt. részvényeket K 120 000 000 folyószámla hitele fedezetére kézizálogul lekötötte."

33 A részvények letétbe helyezésével a szindikátusnak a bankuralmat korlátozó megkötései - elméletileg nem, de gyakorlatilag - megszűntek, s elhárultak az akadályok a Roessemann és Kühnemann Gépgyára Rt. és az Epp és Fekete Gépgyára Rt. összevonása előtt. A fúziót, a stabilizációt követően elsőként az országban, az üzleti racionalizmus jegyében és a bankérdekeknek olyan rideg szemelőtt tartásával valósították meg, hogy hosszú éveken keresztül a tőkések mint követendő példát emlegették. Roessemann és Kühnemann - Epp és Fekete Egyesült Gépgyárak Rt. A fúziótól a világválságig 1925. januárjában életbeléptett az önálló magyar vámtarifa. Eredeti céljának megfelelően kétségtelenül bizonyos védettséget biztosított a magyar iparnak, de ugyanakkor megnyitotta a lezárt vámsorompókat a külföldi árucikkek versenye előtt. A deflációs gazdaságpolitika hatására pénzszűke keletkezett, a kölcsönök felvétele nehezebbé vált, a kamatláb emelkedett. A vállalatok racionalizálási terveket készítettek és realizálták, s mivel a felhasználandó nyersanyag és energiaköltség nagyjából stabil volt, fokozták a munka intenzitását, üzemkoncentráciőkat hajtottak végre, és csökkentették a létszámot. Az üzemkoncentrációkat elsősorban azoknál a vállalatoknál hajtották végre, ahol a bankérdekeltségek anyagi túlsúlya minden komolyabb ellenvéleményt lehetetlenné tett. A Magyar Leszámitoló és Pénzváltó Bank pénzügyi szakembereinek előzetes számításai és döntése értelmében a Roessemann és Kühnemann Rt. 1925. október hó 19-én tartott rendkivüli közgyűlése egyhangúlag jóváhagyta a fúziót az Epp és Fekete Gépgyárral. Az összevont vállalat neve Roessemann és Kühnemann Epp és Fekete Egyesült Gépgyárak Részvénytársaság lett. A költségek fedezésére az alaptőkét 150 000 darab egyenként 200 korona névértékű uj részvény kibocsátásával a duplájára emelték.

34 Ezen összeg egy töredékével kártalanították a beolvadó gyár egyetlen számottevő részvénytulajdonosát, Fekete Henriket. Három 32

Compass, XLIX évf. 1925. 643. 33 OL Z 65-39-132. Szindikátusi jegyzőkönyv melléklete 1924. 34 BFL XI. 142. f. TI Közgyűlési jegyzőkönyv 1925. 1. d.