Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’78 (Budapest, 1979)

I. A levéltár életéből - Ságvári Ágnes: Budapest Főváros Levéltára gondjairól

tivan a különböző intézmények - elsősorban vállalatok - által "megrendelt" reprezentatív kötetek. Ezeknek inkább csak a külsejük reprezentatív és költséges, vitatható viszont propagandisztikus hatásuk, hiszen sem maradandó tudományos értéket nem képviselnek, sem az üzem dolgozóinak nem váltak olvasmányaivá. Bizünk benne, hogy nem kevéssé a takarékossági intézkedések jóvoltából kritikai megjegyzéseink a későbbiekben talán érvényesülni fognak. A helytörténet fogalma objektíven meghatározható. Egy földrajzi egység, egy történelmileg kialakult település, egy gazdasági, vagy társadalmi céllal létesült közösség, sőt döntő korszakokban kialakult és a tágabb környezetére ható intézmények története is a helytörténeti témakörbe sorolható. A történelem, a történetírás fogalomkörébe nem kizárólag évszázadok vagy akár évtizedek történetének leírása, vagy bemutatása tartozik: egyetlen esemény, egyetlen rövidebb korszak, vagy akár valamely jelentős intézkedés elemzése is "történet", s egy jól kiválasztott esemény értékelése, gondos leírása számos történelmileg fontos összefüggést világithat meg. A helytörténeti tevékenységben jelentkező interdiszciplináris követelmény hangsúlyozását a városi élet történeti társadalmi folyamatainak bonyolult dialektikája és - ami legalább ilyen fontos - a dialektika megértetésének az igénye teszi szükségessé. Gazdasági fejlődés és építéstörténet, műemlékvédelem és művészettörténet, városrendezés és technikai ujitás, oktatás és szociológia, kultúrpolitika és közéletiség nem külön létező szférák, történetük sem érthető meg egymás nélkül. Arról nem is szólva, hogy az oktatásban is a komplex történelemfelfogás válik irányadóvá. Az interdiszciplináris jellegű kutatások mellett elengedhetetlen az összehasonlító módszer alkalmazása is. Mi a teendő? Jó vitákkal kell orientálnunk a forráskiadványok, monográfiák munkálatait! Levéltári területen több módszertani konzultációra lenne szükségünk! A két szervesen összefüggő területnek, az országos és regionális történetírásnak az összehangolásával történeti irodalmunk konkrétabbá, élőbbé és egyúttal átfogóbbá válhatna. A decentralizálásnak másik, már ma látható következménye a nagyfontosságú tematikus, országos gyűjtéseknek a hiánya, olyan pl. ami annak idején a földreformról készült. A kinálkozó lehetőségek sorából néhány példa: a népi rendszer kezdeteiről alkotott képünk, számos intézkedés indítéka és kihatása mindaddig nem lesz világos, amig a forradalom törzsgárdájának politikai és szociális összetételéről, helyi vezetőiről nincs "statisztikánk" és "tiszti címtárunk"- a forradalmi átalakulás mélységének pontos ismerete feltételezné pl. a "munkáskáderek" kiválasztásának, állami- gazdasági funkciókba állításának és pályájuknak a nyomonkövetését is. Ez megkövetelné a pártok és szakszervezetek un. káderbizottságai által végzett munkának, a speciális és közigazgatási tanfolyamok, valamint a népgazdasági ágazatonként létesített káderbizottságok s az irányításukra létesített Kinevezési és Alkalmazási Bizottság tevékenységének a felderítését. Az MSZMP Agitációs és Propaganda Bizottság határozatot hozott a visszaemlékezések szervezett gyűjtésére. Az egyes levéltárak alkalmanként és ugyancsak korlátozott lehetőségek közepette végzik e nagyfontosságú munkát. Nem lenne megnyugtatóbb valamely központi elképzelés kimunkálása s annak más intézményekkel történő egyeztetése? A VI. ötéves terv időszakában erőnk függvényében az MSZMP Budapesti Pártbizottságának Archívumával együttesen kidolgozzuk javaslatunkat az utolsó 40 évet láttató visszaemlékezések felvételének metódusára.