Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’78 (Budapest, 1979)

II. Tanulmányok - Gyáni Gábor: A fővárosi női munkaerő foglakoztatottságának szerkezetváltozása 1880-

nagy konkurrenciája határozott, s nem tul tág határokat szabott a viszonylag még­oly rosszul fizetett női munkavállalásnak is. Csökkent az egyéb kategóriába soroltak szerepe is, arányuk 9%-ra esett vissza, de figyelemre méltó jelentőséget nyert az un. vagyonukból élők, nyug­dijasok csoportja: arányuk 9,1%-ra nőtt. Végezetül egészen röviden kitekintünk az 1930-at követő évtized viszonyaira is. 65 Az összes női kereső népesség ebben az évtizedben 52 196 fővel gyarapo­dott {1880-hoz képest az index: 437,5), amely jelentékenyen felülmúlja még a századvégi növekedési ütemet is. Persze ehhez valamelyest az is hozzájárult, hogy az 1941-es adatfelvétel idejére Budapest területe és népessége Budakeszi erdőnek és Csepelnek a fővároshoz csatolásával (1930) kissé megnövekedett. 66 Miközben csökkent a fővárosban a harmincas évek során a női túlnépese­dés mértéke (1 000 férfira 1 147 nő esett 1941-ben), ugyanakkor változatlan ma­radt a kereső népesség nemek szerinti megoszlásának egy évtizeddel korábban megvolt aránya (38,9%), noha kissé nőtt a nőkön belül a keresők hányada (44%). 1941-ben a noi kereső népesség kerek egyharmada az iparban dolgozott, azaz 1930-hoz képest a növekmény 4%-os. A fejlemény közvetlenül kapcsolódik a győri programban meghirdetett hadigazdálkodásra történő áttérés kiváltotta mun­kaerőgazdálkodási szükségletekhez. Mi sem bizonyítja azt ékesebben, mint az, hogy 1935-ben az iparban foglalkoztatott nők aránya még 2,4%-kal alacsonyabb volt az öt évvel korábbinál, az évtized második felében viszont közel 7%-kal emelkedett itt a női keresők arányszáma, ami 1930-hoz viszonyítva +27 160 fős, 1935-höz képest pedig +28 809 fős abszolút számbeli növekedésnek felel meg. A női munkaerő fokozottabb ipari foglalkoztatottsága mindenekelőtt a legszak­képzetlenebb területeken jelentkezett: amig 1930-ban az ipari munkásnők 70,1%-a tartozott a segédszemélyzethez, addig 1941-ben már 76,5%-ukat sorolta ide a statisztika. A házicselédség - az évtized folyamán - tovább veszitett súlyából, különö­sen 1935 és 1941 között. Az évtized első felében létszáma és százalékos ará­nya lényegében kevéssé változott, 1935 után viszont rohamosan apadt mind szám­belileg (közel háromezer fővel fogyatkozott meg), mind arányos részesedésében, következésképpen 1941-ben a noi keresőkön belüli aránya már csak 21,5% volt, A cselédlétszám csökkenése azzal járt, hogy a cselédtartó háztartások szülte kizárólag (91,5%-ban) egyetlen alkalmazottat foglalkoztattak ez idő tájt. A kereskedelem és hitel ill. a közszolgálati és szabadfoglalkozású terüle­teken csekély mérvű a számszerű és aránybeli növekedés: az előző részesedése 12,9%, az utóbbié pedig 11,1% volt 1941-ben. A kereskedelem, hitel és közle­kedés körében dolgozó nőknek ekkor is közel a fele (45,8%-a) tisztviselői mun­kakört töltött be. A köz- és magánszolgálati ill. a szabadfoglalkozású és értel­miségi pályán levők táborában pedig az állami, továbbá vármegyei, városi és egyéb közszolgálati alkalmazottak domináltak. Az ebben a kategóriában számba­vettek egészéhez képest a tanári, tanitói stb. réteg nem túlságosan számottevő (15,4%), de a tanári, tanitói egyszóval az oktatásügyi ágban 1941-ben is női túl­súly érvényesült: a népiskolai tanitók, az óvónők 76,4%-a, a középiskolai taná­roknak pedig 51,3%-a (!) nő volt. A tanitói, nevelői stb. pályáknak ez az elnőiesedése nem uj, a harmincas Az 1935. és 1941. évi adatok forráshelyei : Bp. szfv. stat. évkve XXX. évf. Bp., 1942. 38. sk.; Bp. stat. évkve az 1944-46. évekről. Bp., 1948. 15 és 26.; Budapest statisztikai zsebkönyve. Bp., 1949. 53. sk. Magyar Törvénytár. 1930. XVIII. tc. 3.§.2. cikkely.

Next

/
Oldalképek
Tartalom