Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’78 (Budapest, 1979)
II. Tanulmányok - Gyáni Gábor: A fővárosi női munkaerő foglakoztatottságának szerkezetváltozása 1880-
kimondottan "mének Pestre cselédnek" szándékkal a fővárosba tartó bevándorlás átmeneti visszaesése. 61 A húszas évek folyamán zajló ingadozásokra nézve megbízható számszerű bizonyítékaink nincsenek. Az un. polgári népesség lakásviszonyai kapcsán a cselédekről készült kimutatás 1925-ben kevesebb mint 50 000 házicselédről (a két nem együtt) tud, de a vizsgálatba nem vonták bele a cselédtartó rétegek legfelső, leggazdagabb csoportjait, Így ez az adat nem lehet mérvadó a házicselédek évtizedközepi létszámának megállapításakor. 62 Egy 1927. évből származó speciális házicseléd statisztikai felmérés 51 610 női házicselédet mutat ki, de kétséges, hogy a réteg életviszony alt sokoldalúan feltérképezni kivánó vizsgálatba bevonható volt-e a réteg egésze? 63 Mindezek ellenére számos jel arra utal, hogy az évtized közepe táján viszonylag alacsony szinten mozgott a házicselédség száma, amely azután az évtized végére jelentősebben megemelkedett. Nem tudjuk pontosan rekonstruálni azt a folyamatot, melynek következménye az 1930. évi 61 632 fős cselédlétszámban összegeződött, tehát abban, hogy a fővárosba frissen bevándorló potenciális női munkavállalók jelentős tömege ekkor, az évtized végén, immáron elsősorban, nagy tömegében házicselédként próbált elhelyezkedni. Feltesszük, ez esetben is arról van szó, hogy a kezdődő gazdasági krizis éreztette hatását a gazdaság egyéb, döntően nőket foglalkoztató szektoraiban, amelyek ily módon nem voltak képesek befogadni az újonnan jötteket. A húszas években, s főként az évtized második felében már akuttá váló és tartósan rögzülő vidéki agrártulnépesedés miatt a vidék pedig már nem fogadhatta vissza a belőle kirajzókat. A fenti kényszerű meggondolások és szoritó körülmények késztették e munkanélkül álló, ide-oda hullámzó és csapódó tömeget arra, hogy vállalja a városi cselédsorsot. A korabeli megfigyelő ugyanakkor felhivja figyelmünket a házicseléd tartaléksereg ekkori belső, fővároson belüli, forrásának a növekvő szerepére is. "A szanált tisztviselőnők, óvó- és tanitónők (!), valamint gyári munkásnők egész tömege zúdul erre a szakmára, s igy előáll az a helyzet, hogy tízezrével vannak a háztartási munkásnők állás nélkül." 64 Röviden utalnunk kell az egyéb gazdasági ágakban alkalmazott aktív női populációnak az 1930-ban elfoglalt helyére, súlyára. Mind a kereskedelem és hitel, mind a közszolgálati- és szabadfoglalkozási pályákon a nők aránylagos részesedése - e tiz évben - visszábbesett: az előzőé 10,9%-ra, az utóbbié 10,6%-ra. Értelemszerűen összefügg ez a jelenség azzal, hogy miután ezeken a területeken főként tisztviselői munkaköröket betöltő nőkről van szó, a férfi munkaerő 61 „Egyre rosszabb az anyag ... Ma már ugyanis csak az állandóan Pesten tartózkodó leányok között lehet válogatni, akiknek leapadt seregét éppen a Márta vezetőségének interveniálására vetették alá sűrű razziáknak, s arcképekkel látták el a cselédkönyveket." Uo. Találomra megnéztem a Pesti Hírlap 1917., 1922. és 1924. évi számainak az apróhirdetési rovatát, amelyekben elkülönítve közlik a „cselédet keres" ill. a „cselédnek ajánlkozik" hirdetéseit. Eszerint, amíg 1917-ben a cselédet keres rovatban kétszerannyi hirdetés fordult elő, mint a másikban, addig 1922-ben és 1924-ben a cselédnek ajánlkozik rovat vagy egyáltalán nem is szerepelt, vagy csak elenyésző számban tartalmazott hirdetést Jellemző megrogy amig 1917-ben az alkalmazotti kategóriák teljes spektrumára egyaránt mutatkozott kereslet, addig a húszas évek cselédet keres hirdetéseiben szinte kizárólag csak szakácsnői, de mindenekelőtt mindenesi állásra mutatkozott igény, ez utóbbihoz leggyakrabban még hozzáfűzték: de tudjon főzni is (főzőmindenes)! 62 Illyefalvi I. Lajos: A főváros polgári népességének ... 194. 63 IllyefalviI. Lajos: A munkások ... 663-676. 64 A háztartási munkásnők. Nőmunkás, 1927. II. 15. 2sz. A cikk a háztartási munkásnők Otthonában tartott közgyűlésről számol be.
