Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’78 (Budapest, 1979)
II. Tanulmányok - Gyáni Gábor: A fővárosi női munkaerő foglakoztatottságának szerkezetváltozása 1880-
népességen belüli arányos részesedése - 1920-hoz képest - szinte semmit sem módosult. Ez a tény arra a nyilvánvaló összefüggésre utal, hogy a fővárosban a női munkaerő extenziv bővülésének a folyamatában a házicselédség, a női foglalkoztatottság viszonylatában sokat veszitett - a korábbi évtizedekhez mérten jellegadó voltából. A munkaerőpiac (cseléd) keresleti oldala - a húszas évek során - folyamatosan bővült és legnagyobb felvevő képességét a válság előtti időben, 1928/1929re érte el. A magán és köztisztviselők, a kereskedők és iparosok rétegein belül együttvéve 27 719 cselédtartó (cselédes lakás) volt 1925-ben, szemben az 1930. évi 39 760-nal. A cselédtartó rétegek egzisztenciális megerősödésének, életnívójuk emelkedésének a cselédtartás puszta tényén túlmenően az is egyik fokmérője, hogy hány főnyi személyzetet képesek tartani. 1925-ben a kisebb cselédlétszám és a cselédtartók alacsonyabb száma egyben azzal járt együtt, hogy túlnyomórészt (88,1%-ban) egyetlen alkalmazottat foglalkoztatott egy család vagy háztartás. Az évtized végére nemcsak több lett a házicseléd és a cselédet tartó háztartás, hanem lecsökkent a csupán egyetlen háztartási alkalmazottat foglalkoztató és megnőtt a két-három főnyi személyzetet is vállalni tudó cselédtartó háztartások száma: a szóban forgó rétegeknek ekkor 48,3%-a egy, 33,7%-a kettő és 11,8%-a pedig három házicselédet tartott. 57 Ebből is látható, hogy a cselédtartó rétegek növekvő munkaerő igényei milyen fontos szerepet játszottak a házicselédek létszámának az alakulásában, annak meghatározásában. Ugyanakkor nagyobb jelentőséget tulajdonítunk a kinálat oldalán érvényesülő mozgásoknak. A húszas évek legelején, miként szó esett már róla, a háborús évek munkaerőgazdálkodásának eredményeként a jelentősebb számban gyárba került női munkaerő számottevő hányadát a gyárakból elbocsátották. Az ennek során földuzzadó női munkaerőpiac, átmenetileg, a cselédkinálatot növelte meg anélkül, hogy az ide szorultak zömének valóságos esélye nyilott volna tartós munkavállalásra a fővárosban: részint a cselédkeresletnek akkori beszűkülése miatt, 58 részint mert a közfelfogás, helyesebben a munkáltatói értékelés, nem találta megfelelő munkaerőnek ezt a népességet. 59 A fölös munkaerő felszívódásának különböző csatornái, mindenekelőtt a vidékre történő visszaáramlás, majd a textilipari és egyéb könnyűipari beruházások során bővülő ipari munkahelyek elfoglalása stb. oly mértékben bizonyultak hatékonynak, hogy a húszas évek közepén már cselédhiányról panaszkodnak a fővárosban. Amig a Márta Egyesület, az egyik legjelentősebb cselédhelyszerző szervezet, 1914-ben 11 542 helyre közvetitett munkaerőt, addig a húszas évek közepi átlag mindössze 5-6 ezer volt, a jóval nagyobb kereslet ellenére. 60 Mi a cselédhiány oka? Elsősorban a bevándorlási hullám folytán a fővárosba kerülő női munkaerő elhelyezkedési lehetőségeiben bekövetkezett változás, a 57 Az általunk számított adatok forráshelye: Illyefalvi I. Lajos: A főváros polgári népességének szociális és gazdasági viszonyai Bp., 1935. 194., 278. 58 A jelenség jellegzetes tünete: a cselédhelyszerzők információi szerint elsősorban a legrosszabbul fizetett főzőmindenesre van igény, de pl. a már jobban fizetett szakácsnőre nincs és a réteg elitjét alkotó, egyben legjobban kereső nevelőnők ill. gyermekgondozónak (dajkák) szinte semmilyen keresletet nem támasztanak. Felébredt a pesti cselédbörze. Nemzeti Újság. 1921. IX.2. 59 Pl. a Katolikus Háziasszonyok Országos Szövetsége (a Mariánuin), amely foglalkozott cselédközvetítéssel is, elsősorban a faluról frissen fölkerülő lányokat volt csak hajlandó közvetíteni, s mint kijelentette: „Tipikus gyári lányt a Mariánum nem is közvetít, mert ezekkel sok tekintetben állandóan baj van." Uo. 60 Tamás Ernő: Egyre kevesebb a háztartási alkalmazott Pesten és vidéken. Pesti Hírlap. 1924. III. 16.
