Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’78 (Budapest, 1979)
II. Tanulmányok - Gyáni Gábor: A fővárosi női munkaerő foglakoztatottságának szerkezetváltozása 1880-
bi tábla, amely az összes fővárosi születésű személy lakóhely szerinti százalékos megoszlását adja a századvég-századelő időszakában. I. tábla 11 Budapesti születésűek élnek Év Budapesten Budapesten kivül 1880 86,4 13,6 1890 83,7 16,3 1900 79,0 21,0 1910 71,9 28,1 A ki- és bevándorlások egyenlege, mindamellett oly mértékben billent az utóbbi javára, hogy nem kell módosítanunk azon korábbi kijelentésünkön, amely a bevándorlásban jelölte meg Budapest városnövekedésének legfőbb katalizátorát. A főváros népességét duzzasztó, évtizedekig tartó intenzív bevándorlási folyamat Budapest lakosságának sajátos szerkezeti tagolódását alakította ki. Gondolunk itt elsősorban a népesség nemek, kor, etnikai és vallási összetétel, illetve foglalkozási helyzet szerinti rétegződésformáinak az átalakulására. Részletező bemutatás helyett csupán röviden utalunk arra, hogy a Budapestre irányuló bevándorlásból az 1880-1930 közötti időszak egészén belül nagyobb arányban vették ki részüket a nők, mint a férfiak: 271 675 volt a női, 226 510 pedig a férfi bevándorlók száma. 12 A bevándorló népesség nemek szerinti megoszlására - a szóban forgó periódus egészének viszonylatában - mindenekelőtt a tízes és húszas évek női többségű bevándorlási hullámai hatottak alakitóan: 1910-1920 között az összes bevándorló 78,7%-a, 1920-1930 között pedig 61,9%-a volt nő. A stabil népességen belül a nemek 1880-as, 1890-es évek körüli viszonylagos egyensulyhelyzete, vonhatjuk le tanulságként, a bevándorlás hatására felbillent és viszonylagos női túlnépesedés, túltelítettség irányába tolódott el (ld. a II. táblát). A nemek közötti arányok sajátos alakulását természetesen hiba lenne kizárólag a bevándorlás hatásának tulajdonítani. Számolni kell azzal is, hogy a halandóság nemek szerinti különbözősége, amely a népesség kor struktúrájának nemek szerinti megoszlásában jól tetten érhető, úgyszintén hozzájárult a nemek közti egyensúly felbomlásához. Jellemző, hogy amíg 1880-1900 között 100 férfira átlag 106 nő jutott, addig a 60 év fölötti korcsoportban ez az arányszám 142 volt. A szembeötlő különbség e téren a XX. század első három évtizedében még nagyobbá vált: 1900-1925 között 100 férfira átlag 112 nő esett, de a 65 év fölöttiek kohorszában már 159. A női népesség azontúl, hogy mindvégig átlagosan magasabb életkort ért el, mint a férfinépesség, az ido előrehaladtával még inkább a saját javára sajátította ki a magasabb korosztályokat: 1880-ban a 60 év fölöttieknél 100 férfira 135, 1925-ben már 166 nő jutott. A női és férfi népesség korcsoportok szerinti összevetéséből kiderül, hogy a legnagyobb eltérések a két nem között a 60-65 év fölötti korcsoportban figyel12 IllyefalviI. Lajos: Bp. stat. évkve. XXIII. évf. 1935. 58. sk.