Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’78 (Budapest, 1979)

I. A levéltár életéből - Ságvári Ágnes: Budapest Főváros Levéltára gondjairól

pedig: a történeti érték jelenlegi értelmezésének felülvizsgálata, vagyis a való­ban értékes iratok megmentésére koncentráló begyűjtési politika alapjainak a megteremtése. Ezt a célt szolgálta a 101/1975/M.K. 3./KM sz., döntés a fővárosban működő általános levéltárak illetékességi körének szabályozásáról. Az illetékességi körünkbe tartozó szervek iratkezelési és iratvédelmi munkájáról 1970 óta végzett ellenőrzéseink igen sok tapasztalati anyagot hoz­tak felszínre. Ezeket elemezve nyilvánvalóvá vált előttünk, hogy az iratkezelés és iratvédelem levéltári szempontú hiányosságainak felszámolására a levéltár hatásköre és súlya önmagában nem elegendő. Emellett rá kellett jönnünk arra is, hogy az iratkezelés szabályozása csak az ügyviteli munka korszerűsítésé­vel és az ügyviteli fegyelem javításával párhuzamosan valósulhat meg. Ehhez viszont a levéltár és az illetékességi körébe tartozó szervek főhatóságaival történő szervezett együttműködés formáinak a megteremtésére van szükség. A Fővárosi Tanács szakigazgatási szerveivel kialakított ezirányu munka­kapcsolatunk az elmúlt másfél évben biztató eredményeket hozott. A Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága 1976. február 4-i ülésén a levéltár előterjesz­tése nyomán előirta a kerületi tanácsok és a tanácsi irányítás alá tartozó szer­vek iratkezelési és iratvédelmi munkájának a javítását célzó feladatokat, s ha­tározatot hozott a levéltárnak a felügyeleti vizsgálatokba történő bevonására is. Azóta a szakigazgatási szervekkel egyeztetett ellenőrzéseink megállapításai a tanácsi felügyeleti vizsgálatokról készült jegyzőkönyvekben nyernek megfogal­mazást. Ez a korábbi időszakhoz viszonyítva ellenőrzéseink hatásfokát lénye­gesen javitótta. 8 Kezdeményeztük továbbá a kerületi tanácsok irattárainak korszerűsítésé­re, valamint 1963 előtt keletkezett irataik levéltári átadásra történő előkészí­tését szabályozó VB titkári utasítások kiadását. Az ezek nyomán megindult kedvező irányú fejlődés az együttműködés szükségességét és eredményességét bizonyítja. Kísérletet tettünk a Kohó- és Gépipari, a Nehézipari, az Építésügyi és Városfejlesztési, valamint a Könnyűipari Minisztériummal való együttműködési program kidolgozására is. Az országos főhatóságok és az egyes levéltárak ­jelen esetben Budapest Főváros Levéltára - közötti hatékony együttműködés azonban nem alapulhat egyéni kezdeményezéseken. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy ez a tevékenység központi döntést és irányítást igényel! Vitán felül áll, hogy a levéltárak és az iratképző szervek közötti kap­csolat erősítése csak abban az esetben lesz eredményes, ha az eddigieknél egyértelműbb és határozottabb elvek szerint valósul meg a történeti értékű ira­tok kiválogatása. Hogy kellő áttekintésünk legyen, s ne nehezítsük, hanem ellenkezőleg e­lősegitsük a történeti kutatást, elsősorban a látszat szerint teljességre törő begyűjtéssel kell szakitanunk, mely utóbbi mögött valójában a szelektálástól való félelem, kényelmesség, a döntéstől való idegenkedés húzódik meg. Ma már kétség sem fér hozzá, hogy a levéltárak felkészültségüket is és - a Kulturális Minisztérium alá tartozván - hatáskörüket is meghaladó felada­tokra vállalkoztak, mivel a történeti értékű iratok megmentésének érdekétől vezettetve az összes minisztérium felügyeleti területére vonatkozóan részt vál­laltak az iratkezelés feladataiból. Elegendő, sőt követendő az lett volna, ha a levéltárak már első fázisban meghatározzák azokat a szerveket, amelyeknél a 8 Beszámoló a levéltárakról és a levéltári anyagok védelméről szóló törvényrendelet végrehajtásának fővárosi tapasztalatairól. A Fővárosi Tanács VB 1976. február 9-i ülésének jegyzőkönyve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom