Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’78 (Budapest, 1979)

II. Tanulmányok - Szőcs Sebestyén: Irányi Dániel pest-budai kormánybiztossága 1849-ben

rast igénylő hazaárulókat kivéve" - senki az ő tudta és hozzájárulása nélkül nem tartóztatható le. Elrendelte a császári szinek magyar szinekkel való felváltását, s a császári cimerek és jelvények helyett a korona nélküli magyar cimer használatát is. Ugyancsak május 1-én intézkedett Irányi arról, hogy a tanács az osztrák uralom alatt hivatalt vállalt nyugalmazott városi tisztviselők nyugdijának folyósitását szüntesse be. A május 2-i tanácsülés utasitotta is ilyen értelemben a házipénztárt; azt a rendeletet azonban, amelyben a kormánybiztos az osztrákok alatt hivatalnokoskodó aktiv városi tisztviselők fizetésének letiltását hagyta meg, a tanács tagjai "a legközelebb tartandó közgyűlés" elé terjesztették. A közgyűlés az ügyet május 26-án tárgyalta, majd végrehajtás céljából visszaadta a tanácsnak. Ez utóbbi június 4-én foglalkozott a közgyűlés fenti határozatával, s ekkor lényegében megkerülve Irányi rendeletét - s válaszolva egyúttal a császári hatóságok által kinevezett társaik elbocsájtását követelő tisztviselőknek is - ugy határozott, hogy a kormánybiztosi rendelet "csak olly tisztviselőkre alkalmaztassák, kik az osztrák sereg itt léte alkalmával működő királyi biztos által törvényes választás utján betöltve volt hivatalokra, vagy pedig kik törvényes megválasztás által rájuk ruházott hivatalnál nagyobb hivatalra neveztettek ki", ám ez utóbbiak esetében kizárólag csak a "törvényes uton járandott fizetést felülmúló összeg essék a kormánybiztosi rendelet szigora alá". Azoknak a tisztviselőknek viszont, akik Pest felszabadulása után a városból elmenekültek - igy többek között Koller Ferenc és Schiefner Gyula tanácsnokoknak, valamint Joannovics Dömötör főmérnöknek - járandóságaik folyósítását a május 31-i közgyűlés beszüntette, Terczy Szilárddal kapcsolatban pedig kimondta, hogy fizetése mindaddig, amig ügye a bíróság előtt nem tisztázódik, "tilalom alatt tartandó".

4 A pesti rögtönítélő bíróság megszervezése Irányi május 1-én tett intézkedései között a legnagyobb horderejű kétségkívül a rögtönitélő biróság felállítása volt. Erre a felhatalmazást ugyancsak Kossuthtól kapta; feltételezhetően szóban, mert kinevező rendeletében erről a jogáról expressis verbis nem esik szó. A vésztörvényszék létrehozására a szükséges lépéseket egyébként biztosi tevékenységének megkezdését követően rögtön megtette: április 28-án utasitotta Pest város hatóságát a nemzetgyűlés február 13-i, a rögtönitélő katonai és polgári vegyes bíróságok felállitásáról hozott határozatának közzétételére, majd hozzáfogott a tényleges szervezőmunkához. Ez elsősorban a birói, illetve a törvényszék mellé rendelt ügyészi tisztre alkalmas személyek kiválogatása, s uj feladatukkal való megbizása volt. A törvényszék elnö4 BFL. Pest. Tan.jkv. Közgyűlés 1849. ápr. 28., 1849. máj. 26., 1849. máj. 31., uo. Tanácsülés 1849. máj. 2., 1849. jún. 4. uo. Közig.ir. 1848/49: 483, OL OHB Ált.ir. 1849: 6508, ou. Nyomtatványok, uo. 1848-49-es nyomtatványok., PH 1849. ápr. 28., 1849. máj. 3., 1849. máj. 4., A Nép Zászlaja Naptára 1869. 38., Steier Lajos: Az 1849-iki trónfosztás előzményei és következményei. Ismeretlen adalékok az 1848—49-iki szabadságharc történetéhez. Hn. É.n. (Bp. 1925./269. skk., Wildner: i.m. 189., 190., 213., 1848 napi sajtója, összeállította: Bay Ferenc. Bp. 1948. 149., FBM I. 189. A nemzeti színek, címerek és jelvények használatáról szóló rendelkezését egy május 7-én kelt, Szemeréhez intézett jelentésében a következőkkel indokolta: „A függetlenségi nyilatkozat folytán, és mivel az ország kormányzó elnökének pecsétjén is a korona nem látszik, egy hirdetményt adtam volt ki,melly szerint az álladalmi hivatalok a kétfejű sasos s egyéb pecsétek helyett egy egyszerű magyarországi címeres pecsét használatára utasíttatnak, mellyről a korona elmaradjon. Mert bár a respublicát ki nem mondták, de a királyság se létez. Meglehet, hogy királyság leend, s akkor a címerre korona is jöhet, de jelenleg e részben tabula rasa fekszik előttünk". OL Bm.Eln.ir. 1849: 22.