Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’78 (Budapest, 1979)

II. Tanulmányok - Szőcs Sebestyén: Irányi Dániel pest-budai kormánybiztossága 1849-ben

kévé Fényes Eleket, a neves statisztikust, az Ellenzéki Kör volt tagját, 1848 tavaszától az országos statisztikai hivatal elnökét, polgári bírákká Varsay Jakab halászmestert és Tatai Pál ügyvédet, katonai birákká pedig Somosy Pál századost és Sándor Ferenc főhadnagyot nevezte ki. Az ügyész, vagy ahogy akkoriban nevezték: a közvádló, Kapocsfy Imre ügyvéd lett. Következő lépésként a törvényszék, illetve a közvádlói hivatal megfelelő működése érdekében tett Irányi intézkedéseket. Igy - ideiglenes jelleggel - közvádlói megbizást adott Kapocsfyn kivül Komis Károly, Tuba Gábor és Szántó Ferenc ügyvédeknek, továbbá - napidijas hivatalnokok alkalmazásával - megszervezte a törvényszék, illetve az ügyészség mellett működő segédhivatalt. A politikai foglyok megfelelő Őrzéséről is gondoskodott; a börtönőri megbizást Turgonyi Gergely volt Pest városi tömlöctartó kapta. Ugyanakkor Kapocsfy kérésére utasitotta a tanácsot, hogy a honárulók Pest város területén levő ingó és ingatlan vagyonának összeirására és lefoglalására a közvádlói hivatal mellé "egy hatósági egyént ... törvényes bizonyosságnak" rendeljen ki. A tanács Thaisz Eleket küldte ki ennek a feladatnak az elvégzésére. Intézkedéseiről a kormánybiztos értesitette Kossuthot és az illetékes minisztériumokat, köztük az igazságügyminisztériumot is. Ez utóbbi Irányi rendelkezéseit csak részben hagyta jóvá. A biróság tagjaira, valamint a közvádló személyére nem tett semmilyen észrevételt, illetve megerositette őket állásaikban, a többi közvádló kinevezését és a segédhivatal felállítását azonban kifogásolta. Elsősorban anyagi okokra való hivatkozással, s csupán annyi engedményt akart adni, hogy a rendes közvádlón kivül a többi közvádlót "az ido szerint mutatkozó szükséghez képest" napidijasként alkalmazhassa a kormánybiztos, de a "többi segédszemélyzetet ... melly összeiráshoz mondatik szükségesnek" mindenképpen feleslegesnek tartotta; s a megoldást abban látta, hogy a vagyonösszeiráshoz szükséges hivatalnokokat a városi hatóság rendelje ki, mig a zár alá vett javak kezelését egy, a biztos által kijelölt gondnokra kivánta bizni. Az Igazságügyminisztérium eljárása nem volt túlzottan ésszerű, hiszen egy május 7-én kelt, a vésztörvényszékek felállításáról és működéséről intézkedő rendelete értelmében a pesti vésztörvényszékre elvileg igen sok feladat várt, s azok ellátásához az Irányi által kinevezett ügyészekre és segédhivatali személyzetre mindenképpen szükség volt. Ez a május 7-i rendelet az összes olyan rögtönltélő biróságot, amelyek nem az általa kijelölt helyeken működtek, feloszlatta, s feladatalkat a megmaradó, illetve újonnan felállítandó bíróságoknak kellett átvenniök. Igy az addig Kecskeméten működött Pest megyei rögtönitélő biróság tevékenységét is beszüntette, s feladatait a pesti vésztörvényszék hatáskörébe utalta. Irányi május 20-án válaszolt a mlnlsztérumnak, s eljárását részletesen indokolva egyrészt változatlanul szükségesnek mondta a segédhivatal tevékenységét, hiszen anélkül "a törvényszéki iratok rendben nem lehetnek", a közvádló viszont "a maga közvádlói hivatalán felül még ezen tisztnek vitelét is nem győzheti"; másrészt jelezte, hogy a városi hatóság közreműködését a vagyonösszeirásoknál minden esetben igénybe vette, de a megfelelő felügyeletet és ellenőrzést "az álladalom érdekében elmellőzhetnl" nem tartotta tanácsosnak. A vagyonösszeirást és zárolást a közvádló feladatává tette, mert nézete szerint az állam tulajdonát csak állami tisztviselő zárolhatja; annál is inkább, mert "az ily lezárulásokból nem egy igény per fog támadni, a melyben csak ugyan más, mint az álladalom ügyésze nem képviselheti az államot. Ezen functióra pedig az eddigi kir. kincstári ügyészeket tellyességgei nem lehetett használnom - tette hozzá -, mert a kik meg nem szöktek is, bizodalmat alig érdemelnek." Végül kö-