Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’78 (Budapest, 1979)

II. Tanulmányok - Varga János: A dunántúli török ellenes harcok történetéből (Főúri magánkatonaság és királyi vitézek közös vállalkozásai)

A zsákmány elosztását a kótyavetye követte 85 , ami árversét jelentett, vitézi vásárt, ahol kiárusították a nyereséget: az árverést irányitó személy fölolvasta, mi kerül sorra és megmondta az árát, segédei azután hangos szóval fölmutatták vagy megmutatták a nevezett dolgot, a vásárlók pedig ajánlatokat tettek, ráigértek, s a szóban forgó tárgyat, állatot vagy foglyot az kapta meg, aki a legtöbbet igérte. A vitézi vásárok ilyen lebonyolítására utal már 1557-ben Gyulaffy László, amikor devecseri Choron Jánoshoz intézett levelében kérte, hogy Choron " hozassa elö az lovat és vessék kótyavetyére, ha ki többet ad érette legyen azé ..." 86 Száz esztendővel később is "... olyan szokás vagyon - mondja Battyány I.Ádám -, hogy ha ki csak tiz pénzzel többet igir is a rabért s más portékáért, annak adj ok ..." 87 A kótyavetye megrendezését és lebonyolitását szabályokhoz kötötték. A legfontosabb az volt, hogy az árverést egyetlen végvárban sem tarthatták meg a kapitány vagy a dominusz távollétében és tudta nélkül. Battyhány I. Ádám irta egyik hadnagyának, Niczky Boldizsárnak, hogy katonái "... az mi hirünk nélkül kótyavetyét ne hányjanak, hanem az előttök járók mindjárást följüjjenek hozzánk, hogy érthessök tülök, mint s hogy fognak járni." 88 Aszalai Mátyás, kiskomáromi vitéz is azt vallotta a Pethő elleni vizsgálat során, hogy "az régi kapitányok idejében, ha az kapitán otthon nem volt, sem törököt, sem portékát el nem kótyavetyézhettek, hanem az kapitánt hazavárták."

89 Az árverés helyének kijelölését ugyancsak szabályozták. A végvári kapitányok 1647-es körmendi határozata kimondta, hogy egy végvár őrségének önálló vállalkozása esetén szállítsák a nyereséget az adott erősségbe, ha viszont több helyről jöttek a portya résztvevői, akkor ott tartsák meg a kótyavetyét, ahonnan a többség érkezett. 90 Már 1641 tavaszán, néhány évvel e határozat megszületése előtt hasonló elvek alapján bocsátották kótyavetyére az igali vállalkozás nyereségét. A dunántúli generális katonái Körmenden, Nádasdy lovasai Sárvárott, a végvári vitézek Veszprémben, Sümegen, Kis komaromban, Kapornakon, Pápán és Devecserben tartottak vitézi vásárt. 91 A kótyavetye megkezdése előtt kijelölték az árverést irányitó és lebonyolitó személyeket. A kótyavetyések csoportját többnyire egy-egy felügyelő hadnagy vagy vajda, a kikiáltó kótyavetyés, annak segédei és az elkelt portékát, illetve a befolyt pénzt jegyző deák alkotta. 92 A kótyavetyések esküt tettek, hogy a zsákmányt minden vitéztől hiánytalanul beszedik, a rájuk bízott portékát atyafiságot és barátságot mellőzve eladják, a befolyt pénzt följegyzik és egyenlően elosztják. 93 Az árverésen elsősorban a vállalkozás résztvevői jelentek meg, de olykor idegenek is vásároltak. Az igali zsákmány körmendi kiárusításán nemcsak Batthyány főembereit és katonáit találjuk, hanem a portyán részt vett birtokos urakat, a 85 Megtörtént, hogy „ló számra" osztották el a zsákmányt, vagyis a portékát nem árusították ki, hanem szétosztották a vállalkozás résztvevői között. Zichy István írta Nádasdynak Egervárról 1555-ben: ,1m írtam neki(k) (ti. a szenyéri vitézeknek), hogy ló számra oszoljon az nyereség nem kótyavetyére, hogy az kegyelmed szolgái kezett is maradjon az nyereségbe." Komáromy (közi.): Magyar levelek ... V. TT. 1908. 440. 86 Uő: Magyar levelek ... XI. TT. 1911. 549. 87 OL B.cs. lt. P 1315. l.cs. 826.f. 88 Uo. 864.L 89

Uo.P 1313. 252.cs. sz.n. 90 Uo. 91 Uo. 248.cs. 51.SZ. 10.f.,57.sz. l-5.f. 92 Komáromy (közi.): Magyar levelek ... XI. TT. 1911. 549. - OL B.cs. lt. P 1313. 248.cs. 51.sz. lO.f. 93 Uo.