Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’78 (Budapest, 1979)
II. Tanulmányok - Varga János: A dunántúli török ellenes harcok történetéből (Főúri magánkatonaság és királyi vitézek közös vállalkozásai)
Körmendhez közel eső végházak vitézeit, sőt még mesterembereket is, mint a rohonci Szijjártó Jánost és a kőművesek paliérát. 94 Az árverés fo vásárlója természetesen a dominusz, Batthyány I. Ádám volt, aki nem jelent meg ugyan személyesen, de főembereivel képviseltette magát. 93 Tisztjei tekintélyes summát hagytak a "főkótyavető" asztalán: 2.955 forint és 7 dénárt mintegy 130 rabért és különféle portékáért. Ugyanakkor az udvari sereghez tartozók vásárlása a rabokból, barmokból és fölszerelés i tárgyakból 1.622 forint 19 dénárt tett ki, a hadnagyságok és vajdaságok katonaságáé 2.894 forint 35 dénárt, a végvári vitézeké 5.052 forint és 24 dénárt. Batthyány I. Ádám lovasságának és gyalogságának vásárlásai a két fegyvernem tagjai között fönálló társadalmi és vagyoni különbségekre mutatnak. Az udvari sereg és a hadnagyságok vitézei főleg lábasjószágot (ökröt, juhot) vásároltak, összesen 967 forint 90 dénárért. A rabok vételára 917 forint 37 dénárt tett ki, fegyverekre és felszerelési tárgyakra viszont csak 491 forint 68 dénárt költöttek. Batthyány I. Ádám lovassága tehát nemesi, kisnemesi gazdaságának állatállományát gyarapította elsősorban és a jól jövedelmező rabkereskedelem felé fordult. Ugyanakkor a vajdaságok katonái még felszerelési tárgyakban és fegyverekben is hiányt szenvedtek, mert vásárlásaik nagyobbik részét - 303 forint 13 dénárt ezek tették ki, lábas jószágért csupán 188 forint 2 dénárt adtak, rabot pedig egyedül Borz Benedek vajda vett 26 forint 25 dénárért. Ha Batthyány katonásága és a végváriak által elköltött pénzösszeget hasonlitjuk össze, más jellemző sajátosságra is rábukkanunk. A főkapitány lovassága és gyalogsága, amely az igali vállalkozáson 1.160 főt tett ki, a kótyavetyén 4.516 forint 54 dénár értékű árut vásárolt, a végvárak 1.715 főnyi katonaságának pedig 5.052 forint 24 dénár kiadása volt. Ezek alapján kiszámitható, hogy Batthyány I. Ádám emberei az egy főre jutó átlagot tekintve csaknem 1 forinttal (95 dénárral) költöttek többet a vitézi vásáron. A végváriak tehát nem használták föl teljesen az őket illető részt, hogy némi készpénzhez is hozzájussanak, a szervitorok viszont azon felül is költöttek. 96 Az előzőekben láttuk, hogy a kótyavetyén mindenki tetszése szerint vásárolhatott. Az igali nyereségből a 3 lóval szolgáló Szily Istvánnak 13 forint 80 dénár jutott, ő azonban 26 forint értékű portékát vett, ezért 12 forint 20 dénárt adósságként följegyeztek. 97 Visszafizetésre kötelezték a sümegi és a ka por na ki kótyavetyén részt vett vitézeket is, akik csaknem 295 forinttal lépték tul a nekik jutó összeget. Aki viszont kevesebb portékát vitt el, mint amennyi megillette, az készpénzben megkapta a különbözetet. Igy jutottak több mint 3.150 forinthoz a sárvári, veszprémi, pápai, devecseri és kiskomároml kótyavetye résztvevői. Ez a summa nemcsak az egy főre eső összeget foglalta magában, hanem a "kótyavetők" költségeit, a sebesültek gyógyítására és a vitézek "kárvallás u-ának, azaz veszteségének pótlására forditható pénzmennyiséget is. 98 94 Uo. 52.SZ., 55.SZ. l.f. 95 A képviselet lehetőségével a végvári vitézek is éltek. A vázsonyiak vajdájukat küldték el egy alkalommal kótyavetyére s kérték Batthyányi, hogy adja ki a részüket „becsületes követ"-üknek, egyúttal Ígérték, hogy ezután is készek szolgálatára. OL B.cs. lt. P 1314. Miss. 51.270.sz. 96 Uo. P 1313. 248. es. 55.sz. l.f., 57.sz. 1-5.L, 58.sz. l-2.f. 97 97. Uo. P 1322. 50.cs. 565.sz. 98 Uo. P 1313. 248. cs. 55.sz. l.f., 57.sz. 3-5.f. - A kárvallás megtérítéséről jegyeztek föl egy érdekes esetet az 1580-as években. Balogh László - szintén a Batthyányak katonája - egy vállalkozáson súlyos kárt szenvedett.A jegyzék szerint „Balogh Lászlónak levágtak egy lovat, fékjével, nyergével, kopjatokjával odamaradott és egy puskája, kire megesküdt, hogy mindezeket el nem adta volna". Ezután még néhány kisebb veszteség fölsorolása következik, majd a jegyzék végén ezt olvassuk: „De ezt úgy kell számolni, hogy a kárvallásnak csak a felét kell megfizetni, mert az kárvallás sokkal fölül haladta az nyereséget." Uo. P 1322. 45.cs. 94.sz.
