Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’78 (Budapest, 1979)

II. Tanulmányok - Varga János: A dunántúli török ellenes harcok történetéből (Főúri magánkatonaság és királyi vitézek közös vállalkozásai)

Körmendhez közel eső végházak vitézeit, sőt még mesterembereket is, mint a rohonci Szijjártó Jánost és a kőművesek paliérát. 94 Az árverés fo vásárlója természetesen a dominusz, Batthyány I. Ádám volt, aki nem jelent meg ugyan személyesen, de főembereivel képviseltette magát. 93 Tisztjei tekintélyes summát hagytak a "főkótyavető" asztalán: 2.955 forint és 7 dénárt mintegy 130 rabért és különféle portékáért. Ugyanakkor az udvari sereg­hez tartozók vásárlása a rabokból, barmokból és fölszerelés i tárgyakból 1.622 forint 19 dénárt tett ki, a hadnagyságok és vajdaságok katonaságáé 2.894 forint 35 dénárt, a végvári vitézeké 5.052 forint és 24 dénárt. Batthyány I. Ádám lovasságának és gyalogságának vásárlásai a két fegyver­nem tagjai között fönálló társadalmi és vagyoni különbségekre mutatnak. Az ud­vari sereg és a hadnagyságok vitézei főleg lábasjószágot (ökröt, juhot) vásároltak, összesen 967 forint 90 dénárért. A rabok vételára 917 forint 37 dénárt tett ki, fegyverekre és felszerelési tárgyakra viszont csak 491 forint 68 dénárt költöttek. Batthyány I. Ádám lovassága tehát nemesi, kisnemesi gazdaságának állatállomá­nyát gyarapította elsősorban és a jól jövedelmező rabkereskedelem felé fordult. Ugyanakkor a vajdaságok katonái még felszerelési tárgyakban és fegyverekben is hiányt szenvedtek, mert vásárlásaik nagyobbik részét - 303 forint 13 dénárt ­ezek tették ki, lábas jószágért csupán 188 forint 2 dénárt adtak, rabot pedig egye­dül Borz Benedek vajda vett 26 forint 25 dénárért. Ha Batthyány katonásága és a végváriak által elköltött pénzösszeget hason­litjuk össze, más jellemző sajátosságra is rábukkanunk. A főkapitány lovassága és gyalogsága, amely az igali vállalkozáson 1.160 főt tett ki, a kótyavetyén 4.516 forint 54 dénár értékű árut vásárolt, a végvárak 1.715 főnyi katonaságának pedig 5.052 forint 24 dénár kiadása volt. Ezek alapján kiszámitható, hogy Batthyány I. Ádám emberei az egy főre jutó átlagot tekintve csaknem 1 forinttal (95 dénár­ral) költöttek többet a vitézi vásáron. A végváriak tehát nem használták föl tel­jesen az őket illető részt, hogy némi készpénzhez is hozzájussanak, a szervito­rok viszont azon felül is költöttek. 96 Az előzőekben láttuk, hogy a kótyavetyén mindenki tetszése szerint vásárol­hatott. Az igali nyereségből a 3 lóval szolgáló Szily Istvánnak 13 forint 80 dénár jutott, ő azonban 26 forint értékű portékát vett, ezért 12 forint 20 dénárt adós­ságként följegyeztek. 97 Visszafizetésre kötelezték a sümegi és a ka por na ki kó­tyavetyén részt vett vitézeket is, akik csaknem 295 forinttal lépték tul a nekik jutó összeget. Aki viszont kevesebb portékát vitt el, mint amennyi megillette, az készpénzben megkapta a különbözetet. Igy jutottak több mint 3.150 forinthoz a sárvári, veszprémi, pápai, devecseri és kiskomároml kótyavetye résztvevői. Ez a summa nemcsak az egy főre eső összeget foglalta magában, hanem a "kótya­vetők" költségeit, a sebesültek gyógyítására és a vitézek "kárvallás u-ának, azaz veszteségének pótlására forditható pénzmennyiséget is. 98 94 Uo. 52.SZ., 55.SZ. l.f. 95 A képviselet lehetőségével a végvári vitézek is éltek. A vázsonyiak vajdájukat küldték el egy alkalommal kótya­vetyére s kérték Batthyányi, hogy adja ki a részüket „becsületes követ"-üknek, egyúttal Ígérték, hogy ezután is készek szolgálatára. OL B.cs. lt. P 1314. Miss. 51.270.sz. 96 Uo. P 1313. 248. es. 55.sz. l.f., 57.sz. 1-5.L, 58.sz. l-2.f. 97 97. Uo. P 1322. 50.cs. 565.sz. 98 Uo. P 1313. 248. cs. 55.sz. l.f., 57.sz. 3-5.f. - A kárvallás megtérítéséről jegyeztek föl egy érdekes esetet az 1580-as években. Balogh László - szintén a Batthyányak katonája - egy vállalkozáson súlyos kárt szenvedett.A jegyzék szerint „Balogh Lászlónak levágtak egy lovat, fékjével, nyergével, kopjatokjával odamaradott és egy pus­kája, kire megesküdt, hogy mindezeket el nem adta volna". Ezután még néhány kisebb veszteség fölsorolása kö­vetkezik, majd a jegyzék végén ezt olvassuk: „De ezt úgy kell számolni, hogy a kárvallásnak csak a felét kell megfizetni, mert az kárvallás sokkal fölül haladta az nyereséget." Uo. P 1322. 45.cs. 94.sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom