Géra Eleonóra: Budai úrinők romlakásban. Levelek a Fény utcából 1944-1947 - Budapest történetének forrásai 14. (Budapest, 2020)
"Mindenéből kifosztott, éhező, szenvedő főváros"
24 .Mindenéből kifosztott, éhező, szenvedő főváros’ hogy kövesse a Nemzeti Bankot Veszprémbe. Az első szovjet harckocsik Máriáék távozásával egy időben, 1944. november 3-án érték el a mai Budapest közigazgatási határát, de az Ecser-Vecsés-Soroksár vonalában kiépített Attila vonal hosszú időre megállította a támadást.34 A Veszprémben írt levelek érdekes részletekkel szolgálnak a menekülő Nemzeti Bank alkalmazottainak veszprémi megpróbáltatásairól. Mária és családtagjai között itt szakadt meg hosszú időre a levélkapcsolat, decembertől a leveleit ezért folytatólagosan, naplószerűen írta, a küldéssel megvárta a helyzet kedvezőbbre fordulását. Mivel nem választották be a Németországba induló „aranyvonat” kontingensébe, az utazási nehézségek miatt egyedülálló nőként nem maradt más választása, mint a banki autóval visszautazni a fővárosba.35 A december 10-én visszatérő Máriát meglepte, hogy milyen leromlott állapotban találta Budapestet, a hírek alapján nem erre a látványra számított. A napi sajtót olvasgatva ugyanis más következtetésre juthatott, ha még hitt egyáltalán a híradásoknak. A rádió és a lapok az első támadáshoz képest rendkívül szűkszavúan, néhány sablonos mondatban számoltak be az újabb bombázásokról, a rádió híreinek információtartalmáról jegyezte fel Gergely Magdolna 1944. augusztus 22-én: „Most mindig északkeleten bombáznak, azt mondják, hogy Szent Istvánkor sikerült a szolnoki hidat eltalálni. Ezen a napon még férfiasán bemondta a rádió, hogy Szolnokot bombázták, de aztán megint visszatértek a régi rendszerre, újra nem tudunk semmit, legfeljebb annyit mondanak, hogy egy »északkeleti városban« bombáztak. ”36 1944. november 22-én pedig cinikusan írta az adásról: „ Megint Sztálin-gyertya és bombázás Csepel felől. A rádióban természetesen zene, még nem vették észre. ”37 Az újságok hasonlóan szűkszavúan számoltak be a hadi eseményekről. 1944. szeptember 6-án kizárólag ennyit tudott meg az ország népe az előző napi budapesti eseményekről: „a fővárosból is jelentettek bombázást, károk keletkeztek, a lakosságnak veszteségei voltak. ”38 A Budapesten maradt rokonokért aggódó hozzátartozókat az MTI hasonló jelentései egyáltalán nem nyugtatták meg, a főváros egyes részein és az országban időről időre rémhírek keringtek. Pátkainét és édesanyját az egyik támadást követően azzal keresték meg a Jól értesültek”, hogy 8000 ember halt meg a Rózsadombon és a XII. kerület nagyobb része elpusztult.39 Pátkainé anyósa az egyik bombázás sok áldozatáról szóló híreszteléseket a következő kommentárral írta meg fiának: „Azt mondják, hogy teherautón vitték a sok hullát, ilyen34 Az első ház Sashalomtól nyugatra 1945. január 1-én került a szovjetek kezére. Ungváry 2000. 223- 224. 35 BFL XII1.70 Dietzgen Mária édesanyjához és húgáékhoz, Veszprém, 1944. november 10., november 18., november 23., december 2-14. 36 Anka naplója 2002. 91. 37 Anka naplója 2002. 154. 38 Hivatalos jelentés a hétfői zavaró repülésekről és a kedd délelőtti légi támadásról. Pesti Hírlap 1944. szeptember 6. 202. sz. 5. p. 39 BFL XII1.70 Pátkainé férjéhez, Budapest, [1944 nyara].
